Lehmann Csongor: Duplán értékes a mostani győzelmem
KÜLÖNLEGES ÉLMÉNY LEHET Lehmann Csongornak, a Tiszaújvárosi Triatlon Klub sportolójának, hogy Tiszaújvárosban élőként évről évre otthon tartja az aranyérmet. A sikersorozata már hat győzelmet számlál, 2021-ben és 2022-ben Európa-kupát, 2023-ban, 2024-ben, 2025-ben és múlt hétvégén világkupát rendeztek a városban.
Egyesek már „Tiszaújváros királyának” nevezik, de ő ennél szerényebben áll a kérdéshez. A vasárnapi sikere után elárulta, kiváltságnak tartja, hogy itthon van lehetősége versenyezni. Úgy gondolja, ez olyan előny, amivel nagyon kevés triatlonosnak van lehetősége élni. Ezúttal a megszokotthoz képest kicsit később jött ki a vízből, ezért nagyon kellett küzdenie, hogy maradjon esélye nyertes sorozata fenntartására.
„A legfontosabb momentum az volt, amikor az úszásban összeszedett tizenvalahány másodperc hátrányom után nagyon gyors depóba futást és depózást tudtam megcsinálni – kezdte értékelését Lehmann Csongor. – Ez kellett hozzá, hogy el tudjam kapni az első boly végét, próbáltam ezekben a pillanatokban higgadt maradni, sikerült az utolsó utáni másodpercben megcsípnem az első sort. Onnantól tudtam, hogy meg lehet. Volt még hátra negyvenöt perc, szóval semmi sem dőlt el, próbáltam spórolni a bringán, hiszen a mezőny két legjobb futója, a francia Tom Lerno és a spanyol Pelayo González is ott volt velünk az elmenésben. Tudtam, hogy velük kell felvennem a versenyt futásban, ezért sem akartam megszakadni a kerékpáron, de így is jól tudtunk haladni. A győzelem másik kulcsa, hogy sikerült már az elején elfutnom a többiektől, az első ezer méteren kialakult néhány másodperc előny, amit meg tudtam tartani.”
Lehmann-nak és a riválisainak nemcsak szárazföldön kellett a hőséggel dacolniuk, hanem a vízben is. A Dísztó hőmérséklete 31.2 fok volt, ez kevesebb mint egy fokra van attól, amiben már nem lehet versenyt rendezni. A bringán kialakult héttagú szökevénycsoportban Dévay Márk (4. hely) és Hóbor Zalán (6. hely) is ott volt. Lehmann az egyik legnehezebb tiszaújvárosi sikerének nevezte a mostanit, nem ok nélkül.
„Az egyik évben nagy ki-ki meccs volt a spanyol Sergio Baxterrel, de a mostani is ott van a top háromban. Szerdán jöttünk le a magaslati edzőtáborból, három napra rá nem ideális versenyezni, inkább tízre szoktunk. A szombati elődöntő volt a sokkterápia, a húsz fok után harmincnyolc fokban kellett teljesítenem. Ez volt a felpörgetés, a formába hozás, a döntő már sokkal jobban esett, jól jött, hogy kétnapos volt a verseny.”
Ez volt idén a harmadik fellépése: a vb-sorozat szamarkandi nyitó állomása kiemelkedően sikerült, 4. lett, viszont Algheróban többet várt, csak a 12. helyen végzett. Szardínián megszakadt 2024. május óta tartó sorozata, hogy mindig a legjobb tíz között szerepel a legrangosabb szériában.
„Alghero volt az olimpiai kvalifikáció nyitánya, nem sikerült jól, már csak ezért is szerettem volna újra nyerni Tiszaújvárosban és sok értékes pontot szerezni. Hazai verseny volt, és még pontokat is adott a Los Angeles-i ranglistára, úgyhogy duplán értékes ez a győzelmem. Nagyon örültem Szalai Fanni sikerének, a két család jó kapcsolatban van egymással. Amikor megláttam, hogy elöl van, bíztam benne, hogy le tudja futni az amerikai riválisát. Nagy motiváció volt a szereplése, megadta az alaphangot. Pozitívan hat ránk, ha látjuk, hogy más is nyerni tud a magyar csapatból, nagy lökést adott nekem is” – így merített erőt a 18 éves Szalai Fanni élete első vk-sikeréből.
Két klasszisunk a július 11-12-i hétvégén Hamburgban egymás oldalán, a mixváltó-világbajnokságon is megmutathatja magát. Az egyik nap váltóban, a másikon a vb-sorozat egyéni futamában állnak rajthoz. Lehmann július végén Londonban is elindul.
