„Bence szeme az enyém, de a gyorsaságát szerencsére Gézától örökölte”

„Rajtam döbbenetesen látszik, mennyire izgulok, amikor Bencét vagy Szofit nézem. Ez semmihez sem hasonlítható stressz” – vallja be Kökény Beatrix, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok kézilabdázó, aki nem szorulna különórára, hogy mit jelent a téthelyzet. De ma már csak a tét van, helyzetbe a gyerekek kerülhetnek, amiből a legtöbbet igyekeznek kihozni. Bence, a magyar férfi kézilabda-válogatott tagjaként, az idei szezontól pedig a One Veszprém játékosaként építi saját pályafutását, és húga, Szofi, aki korosztályos világ- és Európa-bajnoki érmekkel a háta mögött az MTK kapusaként készül arra, hogy a felnőttek között is megállja a helyét. A családban tehát akad bőven előzetes sportélmény, tapasztalat és szakmai tudás. De vajon mit örököltek a gyerekek a szülőktől?

„Bencének olyan a szeme, mint az enyém, de a gyorsaságát szerencsére nem tőlem örökölte. A robbanékonysága egy az egyben az apjáé, a játékintelligenciát pedig talán tőlem hozta” – elemzi nevetve Beatrix a keveredő gének csodás elegyét.

Szofinál már más a képlet. Ő édesapja rendszerszeretetét és önállóságát hozta, miközben – Bea önkritikus megfogalmazása szerint – kapott valamennyit az édesanyja kevésbé előnyös koordinációjából is. „Ezen azonban már gyerekkora óta tudatosan dolgozott, és sokkal izmosabb, mint amilyen én voltam ebben a koromban” – meséli Kökény Beatrix.

És Szofi esetében volt is min dolgozni. Ma már nehéz elhinni, de a fiatal kapus egykor egyáltalán nem szeretett kapura lőni.

„Már ott tartottunk majdnem, hogy én, az anyja akartam tanácsolni, hogy nézzünk neki más sportot. Kapuralövés nélkül nem lesz hosszú ez a karrier” – idézi fel Bea, aki akkor még aligha sejthette, hogy éppen a kapuba állás oldja majd meg a problémát.

„Nem szerettem mezőnyben ezt a lökdösődést. Valahogy a kapuban nekem sokkal biztonságosabb és izgalmasabb” – mondja Szofi.

A család történetében azonban nemcsak a genetika, hanem az önállósodás is fontos szerepet kapott a gyerekeknél. Szofi már fiatalon szeretett volna különköltözni, hogy saját maga alakíthassa ki a mindennapjai rendszerét. És bár ő a fiatalabb, a család szerint már évek óta határozottan, önállóan hozza meg a döntéseit.

„A Szofitól félnek, ő olyan főnök típus” – teszi hozzá Bence nevetve.

A testvéri dinamika legalább annyira izgalmas, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Bence például elismeri, hogy bár ő az idősebb, vele bonyolultabbak a dolgok.

„Sokszor hazaviszem a munkát, és sokat beszélek kézilabdáról. Most, hogy részben hazaköltöztünk, tudom, hogy bár én vagyok az idősebb, velem van a több probléma.”

A sport ebben a családban nehezen marad az ajtón kívül. Kökény Beatrix és Imre Géza pályafutása után is meghatározó szerepet tölt be az életükben, ma is több sportvezetői feladatot vállalnak, így szinte természetes, hogy a szakma időről időre beköltözik a családi beszélgetésekbe is. Bencének pedig szüksége is van a hozzátartozók megerősítésére, még akkor is, ha az elmúlt években a saját jogán is komoly elismerést vívott ki magának.

„Úgy érzem, a portugálok ellen kilenc lövésből kilenc gólos meccsem hozta meg a fordulatot, ami után kijutottunk az olimpiára. Nekem úgy tűnik, hogy onnantól már Imre Bence vagyok és nem csak a Kökény Bea fia.”

2024-ben a magyar férfi kézilabdázók között az év legjobbjának választották, mégis a szülői háttérre vonatkozóan így is rendszeresek a kívülről érkező megjegyzések. Különösen most, amikor Bence a németországi időszak után hazatért, és a One Veszprémhez szerződött.

„Most is – balga módon – elolvastam néhány kommentet, sajnos, amikor Bence a Veszprémbe igazolt. Bár ne tettem volna, mert megint előjön, hogy mindent anyucinak köszönhet” – mondja kissé bosszankodva, önmagát is ostorozva ezzel Imre Géza.

Pedig a család története éppen azt mutatja, hogy a gyerekek már régen a saját útjukat járják. Bence számára Németországban, a világ egyik legjobb csapatánál kellett bizonyítania, hogy képes megállni a helyét. Első németországi idényében kupagyőztes lett a Kiellel, most pedig újabb nagy lépés következett: Veszprémben, a magyar és európai klubkézilabda egyik meghatározó műhelyében várnak tőle sokat ebben az idényben.

Arra a kérdésre, hogy voltak-e aggályai Bence külföldi szereplésével és önálló talpra állásával kapcsolatban, Géza finom mosollyal reagál: „Csak az volt” – majd rögtön hozzáteszi: „De nem értem a múlt időt.”

„Jó hír azért – tromfol az anyuka –, hogy Bence szerencsére nem hal éhen, mert tud telefonon rendelni” – mondja nevetve.

Majd újra Géza veszi át a szót: „Néha nem is értem, hogy oldja meg a mindennapokat, de valahogy megoldja. Persze jó azt látni, hogy ma már egyedül is talpon maradnak, és amikor hazajönnek, akkor felnőttként lehet velük beszélgetni. Na jó, néha…” – mondja Géza, majd Bence azonnal lecsap a félbehagyott mondatra:

„Nem értem, miért nézett rám, apu.”

A nevetés mögött pedig ott vannak a szülők pályafutásának emlékei is. A gyerekek ugyan a 2000-es sydney-i olimpiai döntőt már csak felvételről, vagy ahogy ők mondják, csak „kazettáról” ismerik, Imre Géza riói döntőjét kiskamaszként azonban már egészen másképp élték meg.

Bence edzőtáborban volt, Szofi pedig édesanyjával együtt nézte a riói férfi párbajtőr-döntőt.

„Anya kiment a szobából, nem merte nézni. Egy ismerősünk az erkélyen igyekezett elviselni az izgalmakat, én pedig fél szemmel néztem apát a tévében” – meséli Szofi.

A család együtt élte át azt a fájdalmat is, habár gyakran mondják: egyszer szeretnének még hasonló izgalmakat átélni – ezúttal már kézilabdában.

„Elfogadnánk szerintem” – teszi hozzá Szofi mosolyogva.

Géza szerint azonban van egy fontos különbség. „Még ha meg is dolgozza az embert, már sokkal jobb értük izgulni.”

Van is miért. Szofi az MTK-val szeretné megszilárdítani helyét a női élvonalban, Bence pedig a One Veszprémmel egyszerre célozza meg a hazai bajnoki sikert és a Bajnokok Ligája legmagasabb szintjét.

„Mindenképpen az a célunk, hogy idén visszajussunk a Final Fourba, és hosszabb távon nem is lehet más a végcél, mint a BL-trófea. Én ehhez most a külföldi tapasztalataimat hozom, és szeretném a világklasszis poszttársaim mellett én is a legjobbamat nyújtani.”

Hogy Bence mit gondol a válogatott jövőjéről, hogyan látja saját veszprémi szerepét, mit tanult külföldön, és milyen a mindennapi élet egyedül – mindez a Csisztu Sport Cast legújabb családi epizódjából kiderül.