A kupasiker vigasz Madrid régóta szenvedő részének
Az Európa-liga szerda esti, hamburgi döntőjében a Fulham ellenében hosszabbításban kicsikart 2–1-es győzelem után már az utca népe, legalábbis az Atléticóért szorító több ezer szurkoló is annak örült – túl a sorozat eredményes lezárásán –, hogy végre nem csak a Realról szól a madridi futball, majd csütörtökön egyes lapokban is hasonló értelmű elemzések jelentek meg.
„Ez vigasz lehet a gyerekeknek, akik hétfőn lehajtott fejjel érkeztek az iskolába, a munkásoknak, akik el sem akarták olvasni az újságot a bárban, a gúnyolódó kommentárok kereszttüzében. Ők, akik mindennap szenvedtek, ők érdemlik meg a leginkább a szerdai elégtételt" - írta a katalán sportlap, a Mondo Deportivo.
Az eredménytelenségből, illetve a másodhegedűs szerepből fakadó elkeseredés olyan méreteket öltött az elmúlt években, hogy a klub már saját magát is kigúnyolta a 2001-2002-es idényre érvényes bérletek népszerűsítési kampányában, amikor az egyik reklámban egy kisfiú a kérdésére – Papa, miért vagyunk mi Atlético-szurkolók? – nem kapott választ.
A Marca erre reflektálva csütörtökön azzal a főcímmel jelent meg, hogy „Papa, most már tudom, miért vagyunk Atlético-szurkolók!".
A drukkerek a tervek szerint csütörtök délután együtt ünnepelnek a hazatérő játékosokkal, s remélik, a jövő héten a spanyol Király-kupa Sevilla–Atlético szereposztású döntője után is lesz okuk az örömre.
