 |
| Kubica közel állt ahhoz, hogy valóra váltsa az álmát (Fotó: AFP) |
Lewis Hamilton után Robert Kubica volt a második vendég a Formula–1 nemrég indított podcastjében, amelyben őszintén beszélt álma beteljesüléséről, majd a szörnyű fordulatról, ami rémálommá változtatta a valóságot.
A lengyel pilóta 2011-es szezon előtt szenvedett súlyos ralibalesetet, ami nemcsak derékba törte a pályafutását, hanem – mint később kiderült – a száguldó cirkuszban kitűzött végső célját helyezte elérhetetlen távolságba, méghozzá csupán pillanatokkal azelőtt, hogy átszelte volna a célvonalat.
Kubica azt is felfedte, fontolgatta, hogy nem vesz részt a sorsfordító Ronde di Andora elnevezésű versenyen, azonban a számára lehetőséget biztosító gárdához fűződő lojalitása, illetve a tudat, hogy nem nagyon lesz már lehetősége a továbbiakban ilyen kalandokra, meggyőzte az indulásról.
„A csapat, amelyben a következő idényben szerepeltem volna, nem engedélyezte a ralizást – mondta, majd arra a kérdésre, hogy az említett gárda a Ferrari volt-e, és Fernando Alonso csapattársa lett volna, határozott választ adott – Igen.”
„Az első cél, hogy bejuss az F1-be, a második, hogy gyökeret eressz a sportágban – ez még a bejutásnál is nehezebb. A harmadik pedig, hogy bajnoki címet nyerj vagy a Ferrari versenyzőjévé válj. Én nem nyertem bajnokságot, és végül a Ferrari versenyzője sem lettem, még ha nagyon közel is voltam hozzá” – összegezte, és azt is elmondta, miért kezdett bele a ralizásba.
„Valami olyasmit kerestem a kategórián kívül, ami által jobb F1-es versenyzővé válhatok. Olyan dolgokat akartam megtanulni, amit más pilóták nem tudnak. Még mindig úgy vélem, a ralizásnak köszönhetően bizonyos területeken és körülmények között jobb lettem, és 2010-ben is több pontot szereztem, mintha nem versenyeztem volna az F1 mellett” – magyarázta, és arra is kitért, pontosan mire gondol.
„Jobbak lettek a megérzéseim. Nem egyszer fordult elő, hogy kint maradtam a száraz pályás
abroncsokon, miközben mindenki más a köztes esőgumikra váltott, így rengeteg pozíciót nyertem. Ezek olyan dolgok, amit kívülről nem láthatsz, mivel te vagy az egyetlen, aki igazán tisztában vagy önmagaddal” – fejtette ki az egyszeres futamgyőztes.
„Igaz, nagy árat fizettem érte, és még mindig nem egyenlítettem ki a számlát, de nem holmi szórakozásból raliztam. Ennél sokkal több volt mögötte, a vágy, hogy jobb, komplettebb versenyzővé váljak, hogy olyan tudást birtokoljak, amit más nem, hogy fejlődjek. Szerintem az ember mindig tanulhat valami újat.”
„Nem voltam elégedett magammal, többet akartam, és úgy gondoltam, ehhez a rali lehet a kulcs. És az is volt, jobb versenyző lettem, de túl nagy árat fizettem érte” – mondta, és kitért a baleset utáni felépülésre, és arra is, milyen hatással volt rá a tudat, hogy a Ferrarinál versenyezhetett volna.
„Nagyon nehéz volt a felépülésem, olyannyira, hogy az első tizenhat-tizennyolc hónapban nem is bántott a gondolat. Küzdöttem, a felépülésemre koncentráltam, nagyon nehéz időszakot éltem át. Aztán minél több idő telt el, annál nehezebb volt, hiszen egyre csak távolodott a visszatérés lehetősége. Voltak szokatlanul jó pillanatok is, de voltak hónapok is, amikor nem sikerültek jól a műtétek, és ahelyett, hogy fejlődtem volna, újabb hat hónapot léptem vissza.”
„Fájt, hogy nem versenyezhettem a Formula–1-ben, de nem tette fájdalmasabbá a tudat, hogy a Ferrarinak vezethettem volna.”
Kubica bő hét évvel az ominózus baleset után sem tett még le a visszatérés lehetőségéről, a lengyel jelenleg a Williams tartalék versenyzőjeként tevékenykedik, de jövőre már a rajtrácson foglalna helyet. Úgy hiszi, erre meg is van minden esélye, de még nem tudja, pontosan melyik gárda fogja nyújtani azt.
