„Azt hittem, falnak megyek” – Norris nagy levegőt vett, és élete körét futotta a Madringen

Meglepetéseredményt hozott az első madringi időmérő. Noha a szabadedzések alapján még úgy tűnt, hogy a Mercedes, és azon belül is Andrea Kimi Antonelli a favorit, a Ferrari pedig az olasz legfőbb kihívója lehet, a kvalifikáción váratlanul a Red Bull irányította magára a figyelmet. Max Verstappen a Q2-ben egyértelműen a pole egyik esélyesévé lépett előre, ám végül az „ezüstnyilak”, a maranellóiak és a „vörös bikák” sem ünnepelhettek. Az utolsó pillanatokban ugyanis a címvédő Lando Norris ugrott az élre, és szerezte meg a szezonbeli harmadik, míg pályafutása tizenkilencedik rajtelsőségét.

A McLaren pilótája végül 11 ezreddel bizonyult gyorsabbnak, mint a vb-éllovas Antonelli, a harmadik helyen végző Verstappen pedig 14 századdal maradt el tőle. Az első Q3-as kör után még vezető Lewis Hamilton eközben a negyedik pozícióban zárt, így négy különböző csapat versenyzője sorakozott fel az első négy helyen. Egyedül a Ferrari fért be mindkét autójával a top 5-be: Charles Leclerc mindössze 6 ezreddel maradt el a csapattársától, és az ötödik rajthelyet szerezte meg.

Norris saját magát is meglepte az eredménnyel, hiszen: amellett, hogy a McLaren a hétvége korábbi részében nem mutatott jelet arra, hogy harcba szállhat a pole pozícióért, a brit pilóta házon belül is lépéshátrányba került azzal, hogy váltóprobléma miatt nem tudott részt venni a második edzésen. Ez egy újonnan bemutatkozó, technikás pályán óriási érvágást jelent, amit a pilóta a pénteki edzésnap végén is kiemelt. Ehhez képest szombaton saját bevallása szerint élete időmérős körét futotta. 

„Az utolsó körben nagy volt az adrenalin. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy az ember ellazuljon, és hagyja, hogy minden magától jöjjön. Könnyű befeszülni ezen a pályán, hiszen rengeteg fal van közvetlenül a pálya mellett, és nagyon kevés a hibalehetőség. Őszintén szólva végig magabiztosnak éreztem magam, az autó is jónak tűnt, úgyhogy jól éreztem magam odakint, de egyszerűen nem sikerült azt csinálnom, amit szerettem volna. Aztán az utolsó kör előtt vettem egy nagy levegőt, és minden összeállt.”

„Szinte tökéletes volt, leszámítva az utolsó kanyart. Azt hittem, falnak megyek, és a srácok ma este javíthatják az autót. Lehetett volna valamivel jobb is, de így is az egyik legjobb köröm volt. Mindent elértem, amit szerettem volna, ez pedig hatalmas mosolyt csal az arcomra, úgyhogy nagyon boldog vagyok.”

„Nem tudom, mennyit veszítettem az utolsó kanyarban, de szerencsére rövid az út a célig! Rendkívül jó kör volt. Az utolsó próbálkozásom alkalmával hét és fél tizedet javítottam az első Q3-as körömhöz képest. Ilyen kört még sosem tapasztaltam, egyértelműen az egyik legjobb köröm volt, talán a tavalyi monacóihoz vagy a néhány évvel ezelőtti austinihoz hasonlítható. Különösen jó érzés volt, mert előtte fél másodperccel elmaradtunk a tempótól. Az, hogy mindezt, sőt még ennél is többet sikerült kihozni egyetlen kör alatt, egészen különleges.”

„A futam előtt ugyanakkor még lesz mit bepótolnom. A magas üzemanyagszintű etapok tekintetében hátrányban vagyok, ugyanis egyet sem teljesítettem. Fel kell használnom az Oscarl (Piastri) adatait, és meg kell néznem a fedélzeti felvételeket, illetve a többiek adatait is, hogy minél többet tanulhassak belőlük. Nem ideális helyzet, de megadtam magamnak a lehető legjobb esélyt, és igyekszem a lehető legjobban felkészülni.”

„Szerencsére nem lehet túl könnyen előzni pálya, úgyhogy egy jó rajtra és egy erős első körre kell összpontosítanunk, aztán meglátjuk, mire leszünk képesek. Izgatott vagyok. Ez lesz az első madringi verseny. Eddig öröm volt itt lenni. Hosszú futam vár ránk, nehéz pályán, úgyhogy rengeteg minden történhet. Már nagyon várom az egészet” – zárta a gondolatait a brit, aki az idén eddig mindegyik rajtelsőségét győzelemre váltotta. 

Míg Norris a semmiből szerzett pole pozíciót, Piastri közel fél másodperc hátránnyal csak a hetedik lett. Az ausztrál saját elmondása szerint gyenge utolsó kört rakott össze, nem találta meg azt a tempót, mint a csapattársa. „Az első kör még nem volt olyan rossz, de a második meglehetősen gyengére sikerült. Csalódást keltő volt. Már az első kanyarban sem indult jól, és bár néhány helyen jóval gyorsabb voltam, mint az előző körben, de ha kiesel a ritmusból, nagyon megnehezíted az életed.”

„Nem volt túl jó kvalifikáció. A tempónk ezen a hétvégén végig elfogadható volt, egyszerűen következetesebben kellett volna teljesítenünk. Sajnos ez egy volt, azon időmérők közül, amit szívesen újrakezdenék. Nem lesz túl könnyű előzni, és óriási kérdőjel a gumikopás is. Majd kiderül, hogyan alakul a számunkra.”

Antonelli a második és a harmadik szabadedzésen is az élen zárt, és úgy tűnt, ő az első számú favorit a pole pozícióra a Madringen. A vb-éllovas végül 11 ezreddel lemaradt az elsőségről, de így is remek helyzetből várhatja a versenyt, és minden esélye megvan rá, hogy még tovább növelje az előnyét a közvetlen bajnoki riválisok előtt. „Úgy éreztem, jó kört mentem, de aztán ez a srác egyszerűen elhappolta előlem az első helyet. Gratulálok neki!”

„Nagyon intenzív időmérő volt. Nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt, amikor ennyire meleg az idő, de összességében tiszta kört sikerült futnom. Nyilván nem könnyű mindent jól összerakni egy ilyen pályán, ami meglehetősen trükkös, de összességében szerintem jó munkát végeztünk, és meglátjuk, mire leszünk képesek vasárnap.”

Míg Antonelli épphogy lemaradt a rajtelsőségről, George Russell az első ötösből is kiszorult, és csak a hatodik helyről várhatja a rajtot. A nyitányon még élen záró brit a fallal is érintőre fogta az időmérőn. „Nem, nem hiszem, hogy megsérült volna az autó a falazás miatt. Abban a pillanatban persze kissé aggasztó volt, de a kocsi rendben maradt. Utána visszamentem a pályára, megnyertem az első szakaszt, és ezt követően  is úgy éreztem, hogy versenyben vagyok.”

„Az utolsó körben körülbelül három tized előnyben voltam, de a 11-es kanyarnál a gumik egyszerűen nem bírták tovább a terhelést. Minden előnyömet elveszítettem, ami bosszantó volt. Furcsa ez az aszfalt: nagyon jó a tapadás, ugyanakkor a gumik meglehetősen sokat csúszkálnak, így a gumikopás miatt igazán érdekes futamra számíthatunk. A nagy sebességű kanyarok miatt kicsit Dzsiddára, de a néhány kellemetlen fékezési zóna miatt Bakira is emlékeztet.”

„Talán csak az frusztráló, hogy a pálya kialakítása miatt kevés egyértelmű előzési lehetőség van. Minden pályán szükség lenne egy olyan szakaszra, ahol a hosszú egyenes végén jól lehet előzni. Itt viszont a leghosszabb egyenes egy szűk, körforgalmat idéző szakaszba torkollik.” 

Russell mellett a kvalifikáción sokat javuló, és esélyessé előrelépő Verstappen is azt emelte ki, hogy jelenleg nincs kifejezetten előzésre alkalmas rész a nyomvonalon. „Tetszik a tapadás, jó munkát végeztek az aszfalttal, még ha egy új pályához képest néhány helyen már most is túl hepehupás. Ahogy korábban is mondtam, a kanyarokban nem lehet előzni. Bizonyos fékezési zónákat pedig szerintem úgy kellene kialakítani, hogy ne kelljen fékezés közben kanyarodni, mert így gyakorlatilag lehetetlenné válik az előzés.”

„Pályatervezési szempontból tehát mindenképpen lehetne még javítani rajta. Szerintem az is sokat segíthetne, ha a jövőben a versenyzők véleményét is jobban figyelembe vennék a pályák tervezésénél” – magyarázta a négyszeres bajnok, aki összességében elégedett az elért eredménnyel. – Számunkra nagyon jól alakult az időmérő. A harmadik hely nagyszerű eredmény. Az autó elég jónak érződött az időmérőn, és úgy támadhattam a kanyarokat, ahogy szerettem volna, úgyhogy számunkra ez nagyon jó eredmény.”

A Ferrari már az első köröktől fogva erős tempót diktált a Madringen, és minden jel arra mutatott, hogy fenyegetést jelenthet a favoritnak tartott Mercedesre. Noha a Scuderia az időmérő első két szakaszában nem volt túl meggyőző, az első Q3-as körök után Hamilton nevével kezdődött az időlista. A brit azonban a végén nem tudott már olyan mértékben javulni, mint egyes ellenfelei, és végül a negyedik helyre esett vissza, míg Leclerc az ötödik pozícióban zárt. 

„A harmadik szakasz első körében egészen fantasztikusnak érződött az autó, az utolsó próbálkozásom alkalmával viszont már nem tudtam ugyanennyi tapadást és teljesítményt kihozni belőle. A második köröm ugyanolyan jó volt, mint az első, hiszen nagyjából ugyanazt az időt futottam. Talán egy kicsivel, úgy fél tizeddel gyorsabb is voltam. Valamiért az utolsó kanyarban alulkormányzottságot éreztem, és arra gondoltam, hogy talán nem melegedtek fel eléggé az első gumik” –magyarázta a hétszeres világbajnok, aki kitért arra is, mi állhatott a tapasztalt probléma hátterében. 

„Végül kiderült, hogy egyszerűen nagyobb volt a hátsó tengely tapadása, és emiatt az egész kör során erősebb alulkormányzottsággal kellett megküzdenem – magyarázta a brit, aki a kvalifikáció előtt törte össze a Ferrarit. A versenyző a balesetről nem igazán akart részletesebben beszélni. – Az egyetlen dolog, amit a harmadik szabadedzésről mondhatok, hogy inkább nem mondok semmit. Az időmérő viszont elég jól sikerült.”

„Mindenki mindent belead, hogy felvehessük a versenyt az előttünk álló két Mercedes-motoros autóval. Úgy tűnik, az időmérőn egyszerűen feljebb tudják tekerni a motort, vagy valami hasonlót csinálnak, amit mi nem tudunk megtenni. Nekünk keményebben kell dolgoznunk.”

A monzai balesete után régebbi verziójú motort használó Leclerc úgy érzi, kihozta az autóban rejlő potenciált. „Szerintem egész jó kört futottam a Q3-ban. Nehéz időmérő volt, ahol az utolsó szakaszban mindent bele kell adni, én pedig ezt megtettem. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy néhány kanyarban talán kicsit túlléptem a határt, és emiatt veszítettem némi időt, ráadásul az egyenesekben is hátrányban voltam kicsit a régebbi specifikációjú motor miatt. De végső soron ez az én hibám. Szerintem jó munkát végeztünk, és kihoztuk a maximumot az autóból.”