Elhunyt Alan Jones, a Formula–1-es Williams-istálló első világbajnoka

Ausztrália (Jack Brabham után) második világbajnokának az apja is híres autóversenyző volt az 1950-es években, Stan Jones egyike annak a 11 versenyzőnek, akik az F1-es kategóriájú autók számára kiírt Új-zélandi és Ausztrál Nagydíjat is megnyerték. Apja Holden-kereskedésében dolgozva Alan Jones a gokart után Minivel versenyzett, majd 20 évesen Európába utazott, ahol rájött, hogy nincs elég pénze még a Formula Fordra sem. Hazabattyogott, majd 1970-ben ismét nekivágott a brit kalandnak, de már B-terve is volt, barátjával használt autókat adtak-vettek, és az ebből keresett pénzzel fedezte a versenyzést.

Még így is éveken át küszködött, az 1973-ban hozzá kiköltöző apja éppen az 50. születésnapján halt meg 1973-ban. Az angol Harry Stiller segített neki, előbb a Formula Atlanticban, majd az F5000-ben indította, 1975-re pedig vett neki egy F1-es Hesketh-Fordot, amellyel bemutatkozhatott a tragikus 1975-ös Spanyol Nagydíjon, amelynek a negyedik körében kiesett. Miután Stiller pénze elfogyott és bezárta a csapatát, a Spanyolországban megsérülő Rolf Stommelen helyére Jones beugrott Graham Hill csapatába, s az istálló utolsó versenyén megszerezte annak legjobb eredményét, ötödik lett. Hill novemberi repülőgép-szerencsétlensége után azonban ez a projekt is megszűnt, és Jones megint állás nélkül maradt.

A kitartó és szakmailag roppant felkészült Jonest másik korábbi F1-es pilóta, John Surtees hívta a csapatához, az ott töltött első teljes idényében újabb biztató eredményeket ért el, de nehéz természete miatt nem jött ki főnökével, így 1977-re állás nélkül maradt, és megint az F5000-ben kötött ki. Tom Pryce halálos balesete után a Shadow őt kérte fel, és a beugróként Ausztriában aratott győzelmével felhívta magára Frank Williams figyelmét. Az 1978-ban indított csapat pilótájaként 1979 második felében négy győzelmet aratott, 1980-ban pedig ötöt, és vele együtt a gárda első világbajnokságát is. Egy évvel később volt esélye a vb-cím megvédésére, de műszaki hibák hátráltatták, és olyan rossz volt a kapcsolata csapattársával, Carlos Reutemann-nal, hogy egymást akadályozták, nem hallgattak a csapatutasításokra, így akaratlanul is Nelson Piquet-nek kaparták ki a gesztenyét.

Megviselte az idény, 35 évesen Las Vegas-i győzelemmel a háta mögött vonult vissza, de 1983-ban pénzszűkében volt, és elfogadta az Arrows ajánlatát. Egy versenyen indult, de kijött a formájából, és a verseny alatt fáradtságra hivatkozva kiállt. 1985-ben újra visszatért, 1986-ig, a Lola Haas megszűnéséig versenyzett, kevés sikerrel. Az F1 után túraautózott Japánban és Ausztráliában egészen, 2022-ig, illetve F1-es kommentátorként és sportfelügyelőként járt vissza a nagydíjakra, és sokáig megosztotta a közvéleménnyel kendőzetlen véleményét.

Rövid betegség után hunyt el, halálhírét az Ausztrál Motorsport-szövetség hozta nyilvánosságra.

Távozásával nemcsak világbajnok távozott az élők sorából, hanem olyan versenyző is, aki rajthoz állt a legelső F1-es Magyar Nagydíjon 1986-ban (a 10. helyről indulva kiesett). Ayrton Senna, Michele Alboreto, Andrea De Cesaris, Johnny Dumfries, Patrick Tambay és Philippe Streiff után ő a hetedik, aki az első hungaroringi GP szereplői közül hunyt el.