A legőrültebb német zseni, aki visszavonulása után volt már minden is

Méltatlan módon kevés szó esik a visszaemlékezések során az 1992-es német csapatról, pedig először indult nagy tornán a válogatott az NSZK és az NDK egyesülése után, zsenikkel a fedélzeten, és nem is sok kellett volna a végső sikerhez – de az 1990-es világbajnoki diadal, az 1994-es botrány és az 1996-os Eb-aranyérem „elviszi a fókuszt” erről a csapatról. 

Amely vb-címvédőként érkezett a tornára, eljutott a fináléba, de ott nem bírt az esélytelenek nyugalmával játszó, és nem a strandról érkező dánokkal. 

A futball szerelmeseinek az 1990-es vb-ről ismerős az Eb-döntőbeli német kezdő zöme (Bodo Illgner – Jürgen Kohler, Guido Buchwald, Thomas Helmer – Stefan Reuter, Matthias Sammer, Stefan Effenberg, Thomas Hässler, Andreas Brehme – Karl-Heinz Riedle, Jürgen Klinsmann), Berti Vogts a nagy csillagok mellé csillogó tehetségű ifjakat épített be. Pályára lépett a volt keletnémet Thomas Doll, Andreas Thom páros is – a csapatkapitány és helyettese, azaz Lothar Matthäus és Rudi Völler sérült volt; Olaf Thont és Thomas Bertholdot nem vitte el magával Vogts a tornára, Andy Möller végig a kispadon ült.
 

És ebből a csapatból ragyogott ki az akkor 23 éves Effenberg, aki védekező középpályás volt a korszak kis-nagyembere, Hässler mögött, de a posztján elvárt hatalmas mezőnymunka, a kemény belemenések és a rakkolás mellett mélységi irányítóként is tevékenykedett, sőt olykor felcsapott szélsőnek.

Nem mellékesen a csoportkörben ő lőtte az Eb-történelem egyik legszerencsésebb gólját, ezzel pedig a góllövőlista harmadik helyén végzett!
 

„A 35 válogatott mérkőzéséből ötöt az EURO ’92-n játszott, a skótok ellen megszerezte első válogatottbeli gólját” – írta róla az UEFA, amely beválasztotta a torna álomcsapatába, Hässlerrel együtt, Brehme és Kohler is tagja volt eme tizenegynek – a győztes dánokat Peter Schmeichel és Brian Laudrup képviselte.

Egyedül Jenei Imre nem volt oda Effenberg játékáért, az akkori magyar szövetségi kapitány szerint a középpályás csak csalta a futballt…

Effenberg ekkor a Bayern ásza volt, kétmillió mai euróért vették a Borussia Möncengladbachtól. Effe az 1994-es vb egyik nagy vesztese lett, a válogatottban már csak két 1998-as mérkőzés jutott neki. Tett egy sikertelen kirándulást Firenzébe, a Borussiában, a Bayernben és a Wolfsburgban azonban villogott, bár a pályán mutatott zseniális teljesítményeket sokszor elfedte összeférhetetlen természete, arroganciája, a Bundesligában 114 sárga lappal ma is rekorder. 

Karrierje során 153 sárga lapot kapott a klubjaiban, és 8-szor állították ki, de a Bayernnel felült a klubvilág trónjára, 234 mérkőzésen lőtt 48 gólt, adott 51 gólpasszt. 2004-ben vonult vissza, az al-Arabitól.

Visszavonulása után szakmai és bulvárvonalon egyszerre indult el: edzői és sportvezetői papírokat szerzett, közben bugyuta tv-műsorok szereplőjeként kamatoztatta hírnevét. Edzette párszor a fiatalokat, de nem kellett a Mönchengladbachnak sportigazgatóként, 2015-ben a másodosztályú Paderborn edzője lett, első ottani edzését 600 néző előtt tartotta. Nem sokáig bírta a kispadot, őt meg a vezetőség, ezt követően tv-s szakkommentátorként és sztárvetélkedők sztárversenyzőjeként láthatták őt a nézők. 2017-től egy sportügynökségnél tanácsadó, a fiával együtt, aztán a Sport 1-en kapott egy saját showműsort. 

A legmeglepőbb az, hogy ezt követően egy bank alkalmazta őt vállalati tanácsadóként, nagy igazolások és stadionfelújítások előtt adott értékes tanácsokat a kölcsönért fordulóknak. 

Majdnem egy éven át, 2020 nyaráig a KFC Uerdingen sportigazgatója-menedzsere volt, széleskörű feladatokkal, innen önként távozott. 

Miként futballistaként, volt futballistaként is visszatért a Bayernhez, tavalyelőtt a müncheniek egyik (a kritikus szavakkal sem spóroló) nagykövete lett, közben jut energiája, hogy egy energiaipari cég reklámarca legyen. 

Idén április elsején megszűnt az együttműködése a bajba került „Effenberg-bankkal”, amely többek között az Atlético Madridnak is adott egy tízmillió eurós kölcsönt. A „névadó” nem fogadta el a menesztését, a bírósághoz fordult. A bank egyébként felhagyott a futballüzletággal, ezért kellett mennie Effenbergnek is.

Egyelőre a Bayernre sem hozott szerencsét, de ambícióit ismerve nem sokáig lesz ő nagykövet.