A döntőben: Ronaldo-Oliver Kahn 2-0

Egy híján kétszáz csapat vágott neki a 2002-es vb selejtezőinek, a két rendező ország; Dél-Korea és Japán legjobbjainak, illetve a címvédő franciáknak nem kellett pályára lépniük. A Les Bleus „felmentését” azért hangsúlyozzuk, mert ez volt az utolsó alkalom, hogy a világbajnoki cím védője automatikusan kvalifikálta magát a soron következő tornára.

A francia együttes amúgy pocsékul szerepelt az évezred első nagy futballseregszemléjén, sőt még annál is rosszabbul. Egy döntetlen és két vereség mellett, rúgott gól nélkül pottyant ki az alapkör végeztével – példa nélküli bénázás egy címvédőtől.

A portugálok, az argentinok, a horvátok és az oroszok sem jártak sokkal jobban, de ők legalább nem győzelem nélkül távoztak a Távol-Keletről.

Voltak ellenben nagyok, akik kifejezetten imponálóan vették az első akadályt, Brazília és Spanyolország egyenesen szárnyalt, még pontot sem vesztett. (Igaz, egyik gárda sem halálcsoportból lépett tovább…) Németország csak egy meccsen focizott kvalitásához méltóan, ám akkor alaposan megszórta (8–0) Szaúd-Arábiát. A brazilok és a németek elég messzire jutottak el a vb-n, a spanyolok viszont szokásukhoz híven nem kerültek be a négy közé sem (1950-ben jártak sikerrel legutóbb).

Ezen a ponton rátérhetünk az úgynevezett kiscsapatokra, elvégre a spanyol armadát pont egy ilyen alakulat verte ki: az egyik házigazda, Dél-Korea.

A dél-koreaiak, akik az Egyesült Államokat, Portugáliát és Lengyelországot utasították maguk mögé a D-csoportban, úgy lettek végül negyedikek, hogy annak előtte még mérkőzést sem tudtak nyerni a vb-n! (Sokan ma is úgy tartják: Hong Mjong Bo és társai a kelleténél jóval több előnyt élveztek hazai pályán…)

Volt még meglepetéscsapat bőven: a törököké, a szenegáliaké és az amerikaiaké. A második világbajnokságán részt vevő török gárda a harmadik helyig katapultálta magát, de a vb-újonc Szenegál (7.), valamint a Team USA (8.) sem adta alább a negyeddöntőnél.

A jenkik nyolcadik helye különösen annak fényében értékes, hogy korábban csupán egyszer jutottak be a nyolc közé (1930, 3.), a megelőző, 1998-as tornán pedig valamennyi együttes megelőzte őket (magyarán utolsók voltak, 32.).

A finálét két olyan csapat játszotta, amely hét világbajnoki címet lapátolt össze, de még sohasem került szembe egymással a tornán. Brazília és Németország – a világbajnoki örökranglista két éllovasa.

A nemzetközi sajtó a selecao gólfelelőse, Ronaldo és a németek „ezerkezű” hálóőre, Oliver Kahn különpárbajaként harangozta be a találkozót. Nem volt rossz párosítás ez sem: a torna gólkirálya (8), egyben második legjobb játékosa a vb legjobb játékosa, egyben legprímább kapusa ellen.

Végül is a Fenomén lett a győztes, kétszer mattolva a szőke titánt.