– Hogyan értékeli az első félidőben látottakat?
– Csalódott vagyok. A holland és a dán együttestől is többet vártam, egyelőre egyik fél sem mutatta meg valódi erejét.
– Magyarázható ez azzal, hogy a torna elején járunk, nem lendültek még játékba a gárdák?
– A mozdulatokat, passzokat, döntéseket nézve olyan érzésem volt, a csapatok valamiért nem tudják a saját stílusukat érvényesíteni, és ez megint mindkét oldalra igaz. Hogy mi ennek az indoka? Alighanem a hatalmas nyomás, amely a vb elején a résztvevőkre nehezedik. Időbe telik, míg felveszik a ritmust, hozzászoknak a körülményekhez, az elvárásokhoz, nehéz egyből a legjobb formát mutatni.
– Értsük ezt honfitársai, a franciák uruguayiak elleni, csalódást keltő gól nélküli döntetlenjére is?
– Még arra is. Azon a találkozón szintén úgy láttam, nem jött ki a francia válogatottból minden. Mindazonáltal szinte biztosra veszem – és remélem is –, hogy továbbjut csoportjából.
– Milyen emléket őriz a magyarokról?
– Hiába töröm a fejem, úgy rémlik, pályafutásom során egyszer sem játszottam a magyar válogatott ellen, nem ugrik be egyetlen hozzájuk kötődő emlék sem. Most pedig, ha megengedi, ismét a Hollandia–Dánia mérkőzésre összpontosítanék.
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
