A két együttes korábban még sohasem játszott egymással, talán ezért is várták mindkét oldalon bizakodva épp az egymás elleni találkozót. És minden valószínűség szerint azért is, mert ismerik, szombat este látták a másik két riválist.
| A pénteki, Franciaország-Uruguay (0–0) találkozón Nicolás Lodeiro kapott kétsárgás piros lapot mindössze 18 percnyi játékot követően. Gezzal még nála is korábban szállt ki: ő 15 percig bírta. Érdekes párhuzam: első sárgájukat egy perccel azután kapták, hogy becserélték őket. |
Nadir Belhadzsé volt az első kapura tartó löket a harmadik percben, Samir Handanovic azonban szögletre paskolta a szabadrúgásból leadott, de középre tartó bombát, majd a sarokrúgásnál is jól jött ki a kapujából a szlovén hálóőr. Élvezetes iramban kezdődött a találkozó, hullámzó volt a játék, bár kissé kapkodó. Nagy helyzet nélkül pörgött le az első negyedóra. A két együttes fizikailag jól felkészített játékosai sokat futottak, de fegyelmezett játékuk, amely mellőzte a váratlan húzásokat, egyéni megmozdulásokat, nem hordozta magában a gólveszélyt. A szlovének próbáltak irányítani, az algériaiak inkább kivárásra és kontrára vártak.
Az első fél órához érve csökkent valamelyest az iram, bár továbbra is a szlovének kezdeményeztek. Miután azonban látták, hogy erőből nem tudják feltörni az ellenfelet, ésszel próbáltak meg helyzetbe kerülni. Az észak-afrikaiak viszont abban is jól állták a sarat. Így jobb híján egyéb jellegű szakmai következtetéseket vonhattunk le: a műfűvel megerősített talajra lehetett a legkevesebb panasz. A vb-k történetében először rendeztek ilyen, kevert talajú pályán mérkőzést, a polokwanei stadion mellett még a nelspruiti létesítményben kísérleteznek hasonlóval.
Állófutballt hozott az első felvonás hajrája. A pályán egyedül a bátran megiramodó Belhadzs bizonyult aktívnak a bal oldalon, ki is lógott a sorból rendesen. A mezőny szétszakadt, a két védősor saját térfelének közepén helyezkedett, megszűrve minden felívelést. Megváltásként jött a félidő, semleges nézőként pedig visszasírtuk az első tíz percnek legalább az iramát.
A második felvonás eleje őszinte sajnálatunkra semmi lényegi változást nem hozott. A felek talán picit közelebb kerültek ellenfelük kapujához, mint az első félidőben, de támadásaikból mindkét oldalról hiányzott az átütőerő, így gól legfeljebb véletlenül vagy nagy egyéni hibából volt várható.
| A három pont önmagában is kifejezetten jól jött a szlovéneknek, arról nem is beszélve: történelmük első pontjához, ráadásul mindjárt három jutottak hozzá a vb-döntők során. Első és eddigi egyetlen vb-szereplésüket ugyanis 2002-ben kisebb meglepetésre pont nélkül zárták. A spanyolok elleni 3–1-es vereség még belefért volna a képbe, nem úgy a Dél-Afrika elleni 1–0-s, majd a Paraguay elleni 3–1-es vereség, amely egyben a pont nélküli kiesésüket jelentette. |
Durván húsz perc volt még hátra a találkozóból, amikor megfogyatkozott Algéria. A cserepadról az 58. percben beszállt Abdelkader Gezzal egy perccel később visszahúzásért kapott egy kicsit szigorú sárga lapot, majd a 73. percben jogosan egy másodikat is, miután egy előreívelt labdába kapott bele kézzel az ellenfél kapuja előtt. Így jöhetett a piros is, esélyt teremtve ezzel a szlovéneknek.
A 79. percben egy távoli átlövéssel aztán csak összejött a vezetés a szlovéneknek! Robert Koren a balösszekötő helyéről, 19 méterről tekert a hosszú felé. Sausi rosszul – hasra! – vetődött az inkább helyezett, mintsem túl erős lövésre, így a labda a bal alsóban kötött ki. Potya gól! (0–1)
A végére maradt egy-két tüske, a szlovének inkább az eredmény őrizték, az algériaiak pedig próbáltak elégtételt venni, de az eredmény már nem változott. Szlovénia győzelmével a csoport első helyére állt.
