Gyalog, motorral, vagy autóval tíz-, egyes becslések szerint százezres nagyságú tömeg köszöntötte az utcákon a futballistákat, akiket mintegy négy órán át szállított egy busz a főváros különböző részein.
„Köszönjük fiúk az egész uruguayi nép nevében. Megérdemeltétek a sikert, lehetővé tettétek a számunkra, hogy álmodozzunk" – mondta José Mujica köztársasági elnök, mielőtt emlékérmet adott volna át a küldöttség tagjainak.
„Azzal a vággyal mentünk el Dél-Afrikába, hogy hazahozzuk a trófeát. Közel kerültünk ehhez, de végül nem sikerült megkaparintanunk – fogalmazott a csapatkapitány, Diego Lugano. – Ugyanakkor sokkal többet kaptunk, mint amit elképzelni mertünk: azt, hogy Uruguayt egységesnek látjuk, az emberek kart-karba öltve kiáltják világgá büszkeségüket, amelyet mindannyian átérzünk."
Az uruguayi válogatott, amely 1930-ban és 1950-ben világbajnok, 1970-ben pedig vb-negyedik volt, utolsóként, pótselejtezőn jutott ki a dél-afrikai tornára, ahol Diego Forlán érdemelte ki a vb legjobb játékosának járó Aranylabdát.
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
