A tizenegyespárbajból vb-klasszikus lesz: Marokkó kiverte a hollandokat a 32 között
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
A 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
HOLLANDIA–MAROKKÓ 1–1 (0–0, 1–1, 1–1) – 11-esekkel 2–3
Monterrey, Monterrey Stadion, 51 243 néző. Vezette: W. Sampaio (brazil)
HOLLANDIA: Verbruggen – Dumfries, Van Hecke, Van Dijk, Aké (Koopmeiners, 71.), Van de Ven (Hato, 86.) – Gravenberch (Q. Timber, 86.), F. de Jong (De Roon, 110.) – Summerville, Gakpo (Kluivert, 113.) – Brobbey (Weghorst, 71.). Szövetségi kapitány: Ronald Koeman
MAROKKÓ: Bunu – Hakimi, I. Diop, Riad (Szalah-Eddin, 75.), Mazraui – Buaddi (El-Murabet, 79.), El-Ajnaui – Brahim Díaz (Jasszin, 79.), Unahi (Rahimi, 86.), El-Hanusz (Talbi, 86.) – Szaibari. Szövetségi kapitány: Mohamed Uahbi
Gószerző: Gakpo (72.), ill. I. Diop (90+1.)
ÖSSZEFOGLALÓ
Az elmúlt nyolc évben, amióta a társrendezés jogát Mexikónak ítélték, Monterreyben a világbajnokság jóval többet jelentett négy mérkőzésnél, hiszen Nuevo León szövetségi állam vezetése harmincnégy, hosszú távra szánt fejlesztést kapcsolt a tornához: korszerűsítették az 1-es metróvonalat, a közösségi közlekedést több ezer új, környezetkímélő autóbusszal és ötszáz megállóval bővítették, fejlesztették a repülőteret és az Egyesült Államok felé vezető úthálózatot. A helyi lakosok és a városba érkező szurkolók legnagyobb örömére megújult a Fan Festivalnak helyet adó Fundidora Park, amely egy ipari területből lett a környék egyik legfelkapottabb helye, köszönhetően annak, hogy rengeteget zöldült, közösségi terek létesültek, sportpályák százai épültek, vagyis a beruházások jelentős része a vb után is a helyieket szolgálja.
A leglátványosabb ígéret ugyanakkor félkészen maradt: a 4-es és a 6-os magasvasúti vonal nem szállíthatott utasokat a torna alatt. A Fundidora és Citadel közötti mintegy tizenegy kilométeres szakaszon legfeljebb teszteket végeztek, a repülőtérig tervezett összeköttetés pedig messze van még a befejezéstől, a teljes rendszer átadása akár 2028 nyaráig is elhúzódhat – így éppen az a fejlesztés nem segítette a vb közlekedését, amelyet eredetileg annak egyik jelképének szántak.
A Nuevo León Stadion megközelíthetőségére ugyanakkor aligha lehetett panasz. Míg Mexikóvárosban a mérkőzések idején másfél mérföldes körzetben lezárják az Azték Stadion környékét, Monterreyben alig öt-hat perces sétával el lehetett jutni a létesítmény bejáratáig. Igaz, a környező utcákban már négy-öt órával a kezdés előtt hatalmas dugó alakult ki, de jobban lehetett haladni, mint a fővárosban vagy Guadalajarában. A közlekedési lámpáknál veszteglő autósokban üzleti lehetőséget látó árusok limónt, vagyis ahogy Magyarországon hívjuk, lime-ot próbáltak rásózni az utazókra több-kevesebb sikerrel – furcsamód itt a nálunk citromként ismert gyümölcsöt nevezik lime-nak.
Ha bennünket kérdeznek, biztosan azt tanácsoljuk nekik, inkább naranccsal próbálkozzanak, hiszen az oranje, azaz a holland válogatott vendégeskedett Monterreyben. Narancssárgából ezúttal sem volt hiány: a hírek szerint mintegy 15 ezer holland drukker utazott át az Egyesült Államokból. A városban járva már órákkal a mérkőzés előtt az lehetett a benyomásunk, hogy a lelátón némi túlerőben lesznek a marokkóiakkal szemben, hiszen a szállodában, az éttermekben és az utcákon mindenfelé holland mezekbe és zászlókba botlottunk, marokkói szurkolóval ellenben valamivel ritkábban találkoztunk – később kiderült, hiába a létszámfölény a lelátón, a hangosabb brigád az észak-afrikai.
Bár Monterrey építészetileg kevésbé változatos és történelmi hangulatú, mint Mexikóváros vagy Guadalajara egyes, gyarmati kori épületekkel, színes homlokzatokkal és hangulatos terekkel teli negyedei, a Nuevo León Stadion már az elhelyezkedésével is lenyűgöző látványt nyújt. Az aréna mögött magasodik a város jelképének számító Cerro de la Silla, amely a nyeregre emlékeztető sziluettjéről kapta a nevét. A négy fő csúcs közül a Pico Norte a legmagasabb: 1820 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Nem csoda, hogy a mérkőzés előtt rengeteg szurkoló zarándokolt el az északi szektorokba, hogy lefényképezze az aréna fölé tornyosuló hegyet – ilyenkor különösen jó újságírónak lenni: még a kapunyitás előtt felkapaszkodhattam a felső karéj legtetejére, és a szinte teljesen üres stadionban készíthettem fényképeket a páratlan panorámáról. A látvány egyébként a labdarúgókat is lenyűgözhette, a bemelegítést megelőző terepszemlén ugyanis nem győzték fényképezni a csodálatos hegyet.
Ilyen környezetben csak jól lehet játszani – gondolhatnánk.
A felek azonban rácáfoltak: az első félidő alatt több újságíró is az óráját nézegette, mivel nem volt lebilincselő a meccs. Pedig az elején mintha a hollandokat feltüzelte volna, hogy a marokkói drukkerek egy része kifütyülte himnuszukat, nagyon keményen álltak bele a párharcokba, csakhogy aztán egy-két viszonzásféle kemény belépő után már visszavettek. A 20. percig kellett várni az első helyzetekre: jobb oldali szöglet után Neil el-Ajnaui fejesét követően Bart Verbruggennek kellett bemutatnia, miért is Premier League-szintű kapus, elképesztő reflexmozdulattal tolta a léc fölé a labdát, majd alig egy perccel később szintén a levegőben úszva hárított Asraf Hakimi lövését követően.
Ronald Koeman szövetségi kapitány a kispad előtt sétálgatva gyakran tette ölbe a kezét, vakarta a feje búbját és simogatta az állát, de mintha csak nem sikerült volna kitalálnia, miként lehet feltörni a marokkói védelmet. A fölöttem ülő holland videóelemzők feszülten figyelték a látottakat, a mérkőzés képe aligha igazodott az előzetes meccstervükhöz. A szinte kizárólag a jobb oldalon támadó oranje támadójátéka halovány volt: hiába próbálta elkerülni Asraf Hakimi oldalát, beadásokig és a tizenhatoson belüli labdaérintésig a legritkább esetben jutott el. Az első félidőben egyedül Micky van de Ven ballábas lövése jelentett veszélyt Jasszin Bunu kapujára, de a kiváló kapus a léc fölé tolta a 24 méterről meglőtt labdáját. Ezzel együtt jött össze a narancsmezesek 0.06-os xG-je a játékrészben, míg Marokkó mutatója 0.21 volt ezen a téren.
A szünetben fényjáték és mariachi-zenekar szórakoztatta a nézőket – ha már a játékkal egyik szurkolótábor sem lehetett elégedett –, de a fordulás után már a játék is hozott izgalmakat: például az 52. percben szép gurigázás végén Asraf Hakimi találta el nyolc méterről a lécet. Jutott idő megvizsgálni, miként működik a klasszikus holland játékstílustól teljesen idegen ötvédős rendszer: a meccs tapasztalata alapján Virgil van Dijknak és Nathan Akénak, tehát a három belső védőből kettőnek sem igazán tetszett. Furcsa volt látni, amint az oranje szinte teljesen átadja ellenfelének a kezdeményezést és kontrajátékra rendezkedik be.
Az ivószünet után másodpercekkel jött a nem várt fordulat: a 72. percben Cody Gakpo a semmiből szerzett vezetést Hollandiának. A gólt megható jelenetek követték, hiszen társai közül szinte mindenki, még a kispadon ülők is a pályára rohantak, hogy átöleljék a térdre rogyva könnyekben kitörő támadót, aki a mérkőzés előtt súlyos személyes tragédiát élt át: párja a várandóssága során elveszítette gyermeküket. Csakhogy a ráadás első percébe lépve jött az egyenlítés, kósza bal oldali beadást követően Issza Diop csodálatos mozdulattal fejelt gólt – jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás!
A meccs jelenetére a 96. percig kellett várni: ekkor Bart Verbruggen fogta meg a vele farkasszemet néző Szufian Rahimi ziccerét.
Utóbb óriási jelentősége volt ennek a mozzanatnak, hiszen a későbbiekben sem született gól – következhettek a tizenegyesek!
Az első körben Neil el-Ajnaui, a másodikban pedig Justin Kluivert hagyta ki a magáét, a harmadikban senki sem hibázott, Quinten Timber azonban óriásit, méterekkel lőtte a jobb alsó mellé a labdát – szerencséjére Asraf Hakimi a kapufát találta el. Csakhogy az ötödikben Crysencio Summerville lövése után Jasszin Bunu védett, az utolsó ítéletvégrehajtó szerepébe bújó Iszmael Szaibari pedig kíméletlennek bizonyult, így Marokkó jutott a legjobb 16 közé – Hollandia a 2022-es negyeddöntős kiesését is alulmúlta azzal, hogy ezúttal a nyolcaddöntőbe sem sikerült kvalifikálnia.
A HOLLAND VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 23 Mark Flekken (Bayer Leverkusen – Németország), 13 Robin Roefs (Sunderland – Anglia), 1 Bart Verbruggen (Brighton & Hove Albion – Anglia)
Védők: 5 Nathan Aké (Manchester City – Anglia), 4 Virgil van Dijk (Liverpool FC – Anglia), 22 Denzel Dumfries (Internazionale – Olaszország), 2 Lutsharel Geertruida (RB Leipzig – Németország), 25 Jorrel Hato (Chelsea FC – Anglia), 6 Jan Paul van Hecke (Brighton & Hove Albion – Anglia), 15 Micky van de Ven (Tottenham Hotspur – Anglia), 12 Mats Wieffer (Brighton & Hove Albion – Anglia)
Középpályások: 8 Ryan Gravenberch (Liverpool FC – Anglia), 21 Frenkie de Jong (FC Barcelona – Spanyolország), 20 Teun Koopmeiners (Juventus – Olaszország), 7 Justin Kluivert (AFC Bournemouth – Anglia), 14 Tijjani Reijnders (Manchester City – Anglia), 3 Marten de Roon (Atalanta – Olaszország), 24 Crysencio Summerville (West Ham United – Anglia), 16 Guus Til (PSV), 26 Quinten Timber (Olympique Marseille – Franciaország)
Támadók: 19 Brian Brobbey (Sunderland – Anglia), 10 Memphis Depay (Corinthians – Brazília), 11 Cody Gakpo (Liverpool FC – Anglia), 17 Noa Lang (Galatasaray – Törökország), 18 Donyell Malen (AS Roma – Olaszország), 9 Wout Weghorst (Ajax)
Szövetségi kapitány: Ronald Koeman
A MAROKKÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 1 Jasszin Bunu (Al-Hilal – Szaúd-Arábia), 12 Munir Mohamedi (RS Berkane), 22 Ahmed Reda Tagnauti (AS FAR)
Védők: 19 Juszef Belammari (Al-Ahli SC – Egyiptom), 14 Issza Diop (Fulham – Anglia), 2 Asraf Hakimi (Paris Saint-Germain – Franciaország), 25 Reduan Halhal (Mechelen – Belgium), 3 Nusszair Mazraui (Manchester United – Anglia), 18 Sadi Riad (Crystal Palace – Anglia), 5 Marvan Szadan (Al-Fateh – Szaúd-Arábia), 26 Anassz Szalah-Eddin (PSV – Hollandia), 13 Zakaria el-Uahbi (Genk – Belgium)
Középpályások: 24 Neil el-Ajnaui (AS Roma – Olaszország), 4 Szofjan Amrabat (Real Betis – Spanyolország), 6 Ajjub Buaddi (Lille – Franciaország), 23 Bilal el-Hanusz (VfB Stuttgart – Németország), 15 Szamir el-Murabet (Strasbourg – Franciaország), 11 Iszmael Szaibari (PSV – Hollandia), 8 Azzedin Unahi (Girona – Spanyolország)
Támadók: 21 Ajub Amaimuni (Eintracht Frankfurt – Németország), 10 Brahim Díaz (Real Madrid – Spanyolország), 16 Zsesszim Jasszin (Strasbourg – Franciaország), 20 Ajub el-Kabi (Olympiakosz – Görögország), 9 Szufian Rahimi (Al-Ain – Arab Emírségek), 17 Amin Szbai (Angers – Franciaország), 7 Semszdin Talbi (Sunderland – Anglia)
Szövetségi kapitány: Mohamed Uahbi
