Demonstrációk tucatját nyomta el a győzelmi eufória Mexikóban
LASSAN ÜRÜLTEK KI az Azték Stadion lelátói, mintha senki sem akarta volna, hogy véget érjen a várva várt esemény, azaz a világbajnokság nyitó mérkőzése. A mexikói szurkolók hosszú percekkel a lefújás után is énekeltek, ünnepeltek, fotózkodtak a tökéletes hátteret biztosító futballpályával és a fölé tornyosuló lelátórészekkel – élvezték a pillanatot, amelyre évek óta készültek. Az aréna környékét ellepték a színes tollas és karton fejdíszeket viselő drukkerek, a jaguárnak öltözött kabalák és a válogatott zöld mezét büszkén hordó családok – bár pontos adat nem áll rendelkezésre, megkockáztatom, hogy a szurkolók legalább kilencven százaléka a válogatott dresszét öltötte magára.
A sörkedvelő európai szemének különösen feltűnő volt a mindenütt jelen lévő michelada, ami a mexikóiak egyik kedvenc stadionitalának számító, lime-mal, fűszerekkel és különféle szószokkal, netán paradicsomlével ízesített „sörkoktélja”, amit tetéz, hogy a poharak peremét sóval és chilivel kenik be. Bármennyire furcsa, mindez legalább annyira hozzátartozik egy futballmeccshez, mint a rigmusok vagy a mexikói hullám.
Rosszindulatú leegyszerűsítés lenne azt állítani, hogy a helyiek pusztán az alkohol mámorában úsztak. A Dél-Afrika elleni győzelemmel régóta nyomasztó sorozat szakadt meg. Mexikó története során nyolcadik próbálkozásra nyert meg világbajnoki nyitó mérkőzést, így a felszabadult ünneplés mögött megkönnyebbülés is húzódott. A hangulatot még az sem tudta megtörni, hogy alig húsz perccel a találkozó végét jelző hármas sípszó után leszakadt az ég. A stadionból kiáramló tömeg nagy része rezignáltan vette tudomásul, hogy bőrig ázik, a történelmi siker után ez senkit sem érdekelt különösebben. A szurkolók megpróbáltak kijutni a stadion környékéről, ami korántsem bizonyult egyszerű feladatnak, nagyjából másfél kilométeres sugarú körben teljesen lezárták az autós forgalmat, a tömegközlekedési eszközök pedig csakhamar elviselhetetlenül zsúfolttá váltak. A kialakult káoszból néhány, a lezárt területekre bejutó taxis minden bizonnyal jelentős hasznot húzott, hiszen a hosszú várakozásba belefáradó, tehetősebb szurkolók közül sokan elfogadták a józan ésszel nehezen indokolható tarifákat is.
Nem csak a szurkolóknak kellett türelmesnek lenniük. Miközben a drukkerek a zsúfolt metrókkal és a kilométeres gyaloglással birkóztak, az újságírók is órákra a stadion környékén ragadtak, a számukra biztosított buszok ugyanis több mint kétórás késéssel indultak el, ami érthető felháborodást váltott ki a dolgozni igyekvő médiamunkások körében. A világbajnokság szervezését már korábban is érte kritika, a mérkőzés utáni fennakadások pedig tovább táplálták azokat a kételyeket, amelyek szerint a kulisszák mögött korántsem működik minden olyan olajozottan, mint ahogy azt a FIFA szeretné láttatni.
Mindeközben a Paseo de la Reforma és az Ángel de la Independencia környéke valóságos szabadtéri fesztivállá vált, a helyi hatóságok becslése szerint mintegy százhúszezren gyűltek össze, hogy együtt éljék át a mexikói válogatott történelmi sikerét. A környéken uralkodó hangulat inkább emlékeztetett világbajnoki cím ünneplésére, mint egy sikeresen megvívott csoportmérkőzés utáni estére, sokan felmásztak az emlékművek talapzatára, a közlekedési lámpák oszlopaira és a környező szobrokra, hogy onnan énekeljenek vagy készítsenek videókat az alattuk hömpölygő emberáradatról. A tömeg szélén néhányan rögtönzött futballmeccseket játszottak az úttesten, míg néhány sarokkal arrébb százak táncoltak a színpadokról érkező, jellemzően mariachizenére, mintha a város egyetlen hatalmas utcabállá változott volna.
Meg kell hagyni, Mexikóban önfeledten tudnak ünnepelni az emberek, még a hirtelen érkező felhőszakadás sem akasztotta meg hosszabb időre a mulatságot. Az emberek az özönvíz idejére a környező épületek ereszei, üzletei és fedett bejáratai alá húzódtak, míg néhányan a nyitva tartó vendéglátóhelyekre menekültek. Amint elállt az eső, a tömeg szinte ugyanott folytatta, ahol korábban abbahagyta, csak éjfél körül kezdett elcsendesedni a sugárút környéke.
A futball-láz erejét jól mutatja, hogy a világbajnokság nyitó napjára tucatnyi demonstrációt jelentettek be Mexikóvárosban, köztük a tanárok, az eltűnt hozzátartozóikat kereső családok és más civil szervezetek megmozdulásait, a legtöbb tüntetés azonban jóval kisebb figyelmet kapott, mint amire a szervezők számítottak. A résztvevők száma sok esetben elmaradt a várttól, a megmozdulások híre pedig nem tudta áttörni a világbajnokság körüli felhajtást – a hagyományos és a közösségi média szinte kizárólag a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzésről, illetve az azt követő ünneplésről szólt.
Pedig a háttérben továbbra is jelentős társadalmi feszültségek húzódnak. A tanárokat tömörítő CNTE hetek óta tartó tiltakozása a nyitó mérkőzés napján sem ért véget, és bár a kormányzat, valamint a szakszervezetek között továbbra sem született megállapodás a bérek és a nyugdíjrendszer ügyében, a futball átmenetileg minden más témát háttérbe szorított – a fővárosi önkormányzat a politikai konfliktus ellenére is megnyitotta a Zócalón kialakított szurkolói zónát, ahol százezren követték óriáskivetítőkön a válogatott első mérkőzését. Miközben néhány városrésszel arrébb tovább folytatódott a tanárok küzdelme, Mexikó történelmi főtere egyetlen hatalmas futballünneppé alakult át. A demonstrálók nem adják fel, folytatják figyelemfelkeltő akcióikat, de ezen az estén aligha „versenyezhettek” a válogatott sikerének vonzerejével.
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
MEXIKÓ–DÉL-AFRIKA 2–0 (1–0)
Mexikóváros, Azték Stadion, 80 824 néző. Vezette: W. Sampaio (brazil)
MEXIKÓ: Rangel – Reyes, Montes, J. Vásquez, Gallardo – Lira (E. Álvarez, 76.), B. Gutiérrez (L. Chávez, 66.), Fidalgo (Mora, 66.) – Alvarado, Quinones (Vega, 79.) – R. Jiménez (A. González, 76.). Szövetségi kapitány: Javier Aguirre
DÉL-AFRIKA: R. Williams – Muadu, Okon, Sibisi, Mbokazi, Modiba (Appollis, 77.) – Mokoena, Sithole, J. Adams (Zwane, 61.) – L. Foster (Mbatha, 56.), Rayners (Makgopa, 77.). Szövetségi kapitány: Hugo Broos
Gólszerző: Quinones (9.), Jiménez (67.)
Kiállítva: Montes (90+2.), ill. Sithole (49.), Zwane (84.)
