Csata a berohanó ultrákkal – nem így képzelte a búcsút a Nantes klublegendája

A Nantes élvonalbeli búcsúja már korábban biztossá vált, a Toulouse elleni vasárnapi idényzárónak ebből a szempontból már nem volt jelentősége, de a mérkőzés alkalmat kínált a radikális nézőknek arra, hogy szabadjára engedjék a felgyülemlett dühüket. Az ultrák arra sem voltak tekintettel, hogy a klub ezen a mérkőzésen szándékozott elbúcsúztatni a vezetőedzőt, Vahid Halilhodzicot.

A kezdés előtt le is zajlott a rövid hivatalos búcsúztatás – utóbb Halilhodzic elmondta, mélyen meghatotta, hogy a kiesés ellenére megtapsolták –, aztán az első félidő feléhez közeledve a Brigade Loire akcióba lépett: a demonstráció füstbombázással kezdődött, majd jó néhányan bezúdultak a pályára. Az alábbi megrázó felvételeken látszik, amint a 73 éves edző megpróbál szembeszállni a kispadok irányába rohanó ultrákkal, de egy biztonsági ember végül elrángatja a tűzvonalból.

Stephanie Frappart játékvezető a 22. percben biztonsági okokból beszüntette a játékot.

A HIVATALOS BÚCSÚZTATÁS…

…ÉS A NEM HIVATALOS RÉSZ

„Mit mondhatnék a történtek után? – mondta sajtótájékoztatóján Vahid Halilhodzic. – Nagyon súlyos a helyzet. A szakmai kudarc, a kiesés már korábban biztossá vált, és most majd jön a súlyos büntetés. Ez végtelenül szomorú. Szerettem volna egy aprócska győzelemmel zárni az idényt, ha sok haszna már nem is lett volna. A becsületünk így kívánta. Legalább a vége lehetett volna egy kicsit pozitív. Amikor berohantak a kapucnis alakok, ösztönösen elindultam feléjük, hogy rábírjam őket arra, hagyják abba. Én pontosan tudom, milyen egy háború, ez ahhoz képest semmi sem volt, de a biztonsági emberek azt mondták, jobb, ha nem próbálkozom. Megértem a drukkerek dühét, átérzem, hogy elégedetlenek, teljesen érthető, de ez a viselkedés nem vezet sehová. A klub nem ezt érdemli. A klub nem egyenlő a tulajdonossal, a klubelnökkel.”

Halilhodzic – aki maga is többször nézeteltérésbe került az ultrák által gyűlölt Waldemar Kita klubtulajdonossal – játékosként öt idényen át szolgálta a „kanárikat” (1981–86), tagja volt az 1983-as bajnokcsapatnak, majd edzői pályafutása során kétszer is beugrott, hogy megpróbálja kihúzni a klubot a bajból: a 2018–2019-es idényben sikerrel járt, most viszont nem tudott csodát tenni a rendelkezésére álló alig több mint két hónapban.

A nyolcszoros bajnokcsapat legutóbb 2009-ben esett ki, akkor négy idénybe került a visszakapaszkodás.

Vasárnap este nem zárult békésen a Nice–Metz (0–0) mérkőzés sem: a két rivális, az Auxerre és a Le Havre győzött, így a nizzaiak osztályozóra kényszerülnek – a Saint-Étienne elleni oda-vissza párharcban kellene megőrizniük élvonalbeli tagságukat. A hazai ultrák itt is elözönlötték a pályát, igaz, már a lefújás után…

A Nice ugyanolyan furcsa helyzetben van, mint egy évvel ezelőtt a Reims: osztályozót kell játszania, de előtte érdekelt a Francia Kupa döntőjében is…

„Természetesen készülünk a döntőre, egy pici fénysugár a sötétségben, de a kupa már nem szerepel a prioritásaink között – utalt a Lens elleni pénteki fináléra Jean-Pierre Rivere, a Nice elnöke. – A legfontosabb az, hogy megőrizzük helyünket az élvonalban. Erre van két mérkőzésünk. Nyilvánvaló, hogy egészen másképp kell hozzáállnunk, egészen más arcunkat kell mutatnunk, mint amit mostanában láttak tőlünk. Ne kerteljünk, katasztrofális idényünk van, és ez a minősítés akkor sem változik érdemben, ha bennmaradunk és megnyerjük a kupát. De ez a három meccs még előttünk van, él a remény, kérem a drukkereket, hogy támogassák a csapatot.”

Rossz előjel a nizzaiak számára, hogy tavaly a Reims a kupadöntőt (PSG, 0–3), valamint a Metz elleni osztályozót is elbukta…