Bakonyi stoplinyomok – Ha a tinédzserek tűzbe jönnek...

Ha ízig-vérig bakonyi embert kell választani a környék amatőr futballéletéből, keresve sem találhatnánk alkalmasabb személyt a bakonybéli Hüll Lászlónál. A korábban hosszú éveken át a falu csapatát erősítő erdész, vadász az MLSZ Adatbank alapján nem csupán fácánokra és szarvasokra lőtt, a neve mellett 39 gól szerepel a statisztikákban. A környék természetjáróinak egyik kedvelt helyszínén, az Odvas-kő nevű barlangnál találkoztunk vele, és azzal a lendülettel meghívtuk a Hátsó füves XI néven formálódó csapatunkba.

„Szerencsés vagyok, mert már felmenőim is az erdész szakmát űzték, ez nagyban befolyásolt abban, hogy magam is ezt válasszam. Az erdő, a természet, a fák, a növények szeretete is efelé terelt – mondta a Bakonyi stoplinyomok frissen megjelent, a nemzetisport.hu/hatsofuves oldalon csütörtök óta elérhető friss videóepizódjában a 41 éves sportember. – Amikor végeztem Sopronban az erdészeti technikumban, csatlakoztam a bakonybéli felnőtt csapathoz, és tizenhárom-tizennégy idényt végigjátszottam ott. A faluban a meccs az én időmben népünnepély volt, tömegeket vonzott, családi programnak számított és persze egészséges időtöltést jelentett. A Bakony szóról a szakmából kifolyólag elsőként a természet jut eszembe, de a foci miatt rögtön utána a keleti és a nyugati csoportra gondolok, a jó emlékekre, az utazásokra, a bulikra, a nézőkre és a balhékra, mert egyszer-egyszer olyan is előfordult. A Bakony jelent mindent. A Bakony nekem a család, a természet, az otthon.”



Erdei csapatszervező kirándulásunkat mi, a Hátsó füves készítői nem csupán szokatlan „tartalomgyártási” médiaprojektként, de személyes élményként, kihívásként, különleges kalandként fogtuk fel, amely alkalmat adott arra is, hogy saját munkánk tapasztalatairól beszélgessünk.

Szabó Miklós fotóriporter, a Nemzeti Sport fotórovat-vezetője, számtalan válogatott mérkőzés, NB I-es és nemzetközi találkozó megörökítője, a Hátsó füves elhivatott fotósa a különböző típusú fényképezési helyzeteket hasonlította össze: „Fotótémákat tekintve szerintem gazdagabb az amatőr futball, hiszen a fényképezés ilyenkor egyfajta társadalomábrázolás is. Nemcsak a mérkőzés jeleneteire összpontosítunk, hanem a pályán kívül zajló eseményekre is, sőt azokra sok esetben nagyobb figyelemmel. Gyakran érdekesebb, izgalmasabb, ami odakint történik. A profi futball fotózásánál a mozgás és a sport áll a fókuszban, a közönséggel és a háttérrel kevésbé foglalkozunk. Úgy is lehet fogalmazni, hogy egy amatőr meccsen többet vagyunk háttal a pályának, mint szemben.”

Estére beértünk a másnapi túrazáró mérkőzés helyszínére, Bakonybélbe. Sátrainkat a falu határában található Szent-kútnál vertük fel, az egész napos gyaloglás után a porvai közértben vásárolt, kempingfőzőn melegített sóletkonzerv isteni vacsorának bizonyult.

A tábortűz mellett már a közelgő furcsa összecsapás és az ellenfél, a Veszprém megyei III. osztályban szereplő Bakonybél adta a témát. Egy órával korábban, meglepetésünkre összefutottunk a két év szünet után, 2024-ben újjáalakult vetélytárs tagjaival a település központjában: éppen a buszmegálló mellett passzolgattak az aszfalton, készültek a nagy meccsre.

A helyi csapatszervezés mesebeli történetét egy fiatal játékos, Fajt Viktor beszélte el kameránk előtt: „Úgy kezdődött, hogy haverokkal összeültünk, és elkezdtünk beszélgetni. Szóba került, hogy lehetne újra csapat Bakonybélben. Utána már tizenhárman-tizennégyen is összegyűltünk, tizenhét-tizennyolc éves fiúk a faluból és a környező településekről, megszületett hát az elhatározás. Ismertük egymást az iskolából, az utcáról, együtt bicikliztünk, egy társaságba jártunk. A közönség velünk van, a bakonybéli ultrák szurkolnak, kiabálnak folyamatosan. Hetente egy-két edzésünk van. Sajnos az eredmények még nem jönnek, mert fiatalok vagyunk, és hát hozzátartozik a dologhoz, hogy olyan csapattársunk is akad, aki korábban sehol sem focizott. A lelkesedés töretlen, összetartó a közösség, és az is tetszik, hogy a meccs után feljövünk a Füsti sörözőbe, együtt maradunk. Nem is annyira az eredmény a fontos, inkább az, hogy aznap is együtt voltunk.”

A Bakonyi stoplinyomok sorozat korábbi epizódjai:

Bakonyi stoplinyomok: indul a hátizsákos játékoskeresés!

Bakonyi stoplinyomok: sátrazás a hárskúti futballpályán

Bakonyi stoplinyomok: a Hullavölgyi stadion rejtélye

Bakonyi stoplinyomok: boldogság a hegyek között

Bakonyi stoplinyomok – hová tűnt a futballcsapatok egyharmada?
A Bakonyi stoplinyomok a Nemzeti Sport, a Laczkó Dezső Múzeum és a Hátsó Füves Alapítvány közreműködésével készült, a sorozat elemei megjelennek a 2026-ban nyíló veszprémi Hátsó füves-kiállításban is.
Ugrás a Hátsó füves főoldalára!



