Menesztették, majd kinevezték

A vendégek szövetségi kapitánya, Joel Quenneville hátvédként 1978 és 1991 között 13 évadot húzott le a világ legnehezebb pontvadászatában, az NHL-ben 803 meccsen azért hátvéd létére összegereblyézett 190 pontot, és többször szerepelt az All Star-meccsen is. Négy éve az év legjobb edzőjének járó Jack Adams-trófeát is átvehette. Vagyis fikarcnyival sem kisebb sztár, vagy kevésbé hangzatos név, mint a Budapest Sportaréna jegére kikorcsolyázó juharleveles játékosok.
– A magyar válogatottnak februárban kisebb meglepetésre sikerült szoros meccset játszania a kanadai csapattal. Beszélt az akkori szövetségi kapitánnyal, Gary Greennel?
– Persze beszéltem Garyvel. Elmondta, hogy egy percig se higgyük, hogy elég a botot felküldeni a jégre a magyarok ellen. De leginkább arról beszélt, hogy milyen csodálatos fogadtatásban, vendégszeretetben részesültek, mennyire lenyűgöző volt a hangulat és a közönség. A magyarok elleni meccstől azt reméljük, hogy egy kemény, küzdelmes mérkőzésen összerakjuk a csapatunkat, a játékosok, sorok összecsiszolódjanak, és minél jobban felkészüljünk a világbajnokságra.
– Ahol a cél, gondolom, az aranyérem megvédése.
– Egyértelműen. A kanadai válogatott minden világversenyre csakis ezzel a célkitűzéssel utazhat.
– A St. Louis Bluesnál töltött nyolcadik évadában, az idén menesztették, a Jack Adams-trófea, no meg annak ellenére, hogy az aktív NHL-edzők közül a második legjobb győzelmi mutatóval büszkélkedett. Kegyetlen világ lehet ez az NHL…

– Az, a vereségeket nem bocsátják meg senkinek. Nehéz periódus volt ez, csalódottságot, lelki fájdalmat éreztem, pályafutásom során először bocsátottak el. A hozzám közel állók azonban igyekeztek megnyugtatni, hogy a rossz sorozat nem csak az én hibám, nyolc év hosszú idő, időnként jót tesz a váltás. Az élet megy tovább, a vereség is a sport része.
– Klubjától február 24-én kirúgták, aztán március 14-én kinevezték a kanadai válogatott élére. Azt is mondhatnám, feljebb bukott.
– A kinevezés hatalmas megtiszteltetés, és óriási kihívás számomra. Nem lesz egyszerű feladat csapatot gyúrni a sok sztárból. Persze profik a fiúk, a fegyelemmel nem lesz gond, csak azt kell elérnem, hogy a húsz-egynéhány zseni egyféleképpen gondolkodjon. Mindenesetre már most érzem, hogy öröm lesz együtt dolgozni a szakmai stáb által kiválasztott játékosokkal.
– Vagyis nem ön határozza meg a játékoskeretet?
– Nálunk az a szokás, hogy a vezetőség, egy háromtagú bizottság állítja össze a keretet. Az én feladatom, hogy ezekből a játékosokból a verseny helyszínén kihozzam a maximumot, meghatározzam a sorokat, a kezdő ötöst, tehát ott már én vagyok a főnök.
– Mit értékel többre: az edzősködést az NHL-ben vagy a szövetségi kapitányi munkát?
– Hazámat képviselni bizonyára feledhetetlen élmény lesz, az eredménytől függetlenül. Persze kinevezésem valószínűleg csak a vébé idejére szól, utána, remélem, kapok egy jó ajánlatot, és újból irány az NHL! Eddigi edzői pályafutásom legnagyobb élménye az volt, amikor 1996-ban, a Colorado Avalanche segédedzőjeként magasba emelhettem a Stanley-kupát. Remélem, a csehországi vb után már mást mondok…