Ladányi: fele királyságom

Annál is inkább, mert a nemzetközi szövetség szisztémája alapján a 2005-ös divízió–1-es mezőny két hatos csoportjának 4-4 résztvevője már biztos. Ez alapján a magyar válogatott az olaszokkal, a hollandokkal és a románokkal biztosan egy ágra kerül majd, míg a másik csoportba a norvégok, a lengyelek, az észtek és a britek kerültek. A 4-4 csapathoz csatlakozik – hogy hová, azt sorsolással döntik majd el – természetesen egy-egy feljutó (Kína és Litvánia) a divízió-2-ből, valamint a szombaton rajtoló csehországi világbajnokság két kiesője.
A beosztás első látásra nem tűnik rossznak, ugyanis az eddigi biztos ellenfelek közül a magyar válogatott a 2003-04-es szezonban egyiktől sem szenvedett vereséget: az olaszok ellen 4–2 és 1–1, a hollandok ellen 3–3, 5–4 és 4–4 volt az eredmény, a románokkal pedig nem játszott a Kapusta- csapat, de az utóbbi években velük szemben is inkább nyertek, mint vesztettek a mieink. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a feljutó csapatok, azaz Kína vagy Litvánia legyőzése nem okozhat különösebb gondot, akkor bizony igen jó előjelekkel várhatja az együttes a jövő évi vb-t.
Persze attól is sok függ, ki lesz a házigazdája az eseménynek. A magyar szövetség vezérkara bízik benne, hogy 2002 és 2003 után ismét Magyarország, ugyanis megpályázza a vb-rendezést. Bár hivatalosan még nem jelentették be, de információink szerint a hollandok és az olaszok is hasonlóan gondolkoznak, s az sem kizárt, hogy a világbajnokságról majdan kieső csapat szövetsége is ekképp dönt majd. E tekintetben az olaszok nagyon komoly vetélytársnak tűnnek, ugyanis ők a 2006-os torinói téli olimpiát is felhasználva – terveik szerint ez a vb lenne az ötkarikás torna tesztversenye – kampányolnak.

A tervektől visszatérve a tényekhez: az oslói napok végén elkészített statisztikák jól mutatják, hogy a magyar válogatott ezúttal miért is csúszott le a dobogóról. Míg az elmúlt két évben a legfontosabb mutatókban a mieink rendre a legjobbak között voltak, addig az idén többnyire ezekben is hátrább szorultak. A kivételt a góllövőlista jelenti, amelyet a dunaújvárosi Ladányi Balázs a norvég Olsen társaságában hat találattal – a norvég a hatból ötöt Budai Krisztián kapujába lőtt – megnyert, a fehérvári Palkovics Krisztián pedig, ugyancsak többedmagával a harmadik helyen zárt. Ezenkívül még az emberelőnyös szituációk kihasználása terén nyújtott jót a Kapusta-csapat, legalábbis a fehéroroszok mögötti második hely ezt jelzi. S hogy nincsenek véletlenek, arra bizonyságul érdemes végignézni a statisztikák győzteseit: a százszázalékos teljesítménnyel feljutó fehéroroszok a 11 kategóriából nyolcat megnyertek… ---- J ---- S