Fáradtan nehéz

Ahogyan azt várni lehetett: nekünk estek a gyors japánok, de tartottuk velük a lépést. Sőt, a 6. percben Kovács révén a vezetést is megszereztük. Mintaszerű akciónk végén Ladányi nagyszerű passzát a fehérvári csatár higgadtan értékesítette.

Öt percig örülhettünk a vezetésnek, amikor egyenlítettek a japánok, méghozzá emberelőnyből. A rendkívül nagy kedvvel játszó Ueno találta meg a rést Budai válla és a kapuvas között.

Jó tempójú játékot hozott az első harmad folytatása, amelyben a kapuk nem igazán forogtak veszélyben, mígnem Ladányi passzát Horváth a japánok hálójába nem vágta. A játékvezető azonban érvénytelenítette a magyar gólt, mondván: Palkovics zavarta a kapust. Köztünk maradjon: Ladányi passzánál még igen, de Horváth lövésénél már nem takart ki semmit és senkit a fehérvári játékos.

Végül döntetlen állással vonultak pihenőre a csapatok, amely megfelelt a játék képének.

Gyorsaságban felvettük a versenyt az erről elhíresült ellenféllel. Összjátékban és technikai tudásban pedig előttük is jártunk, ahogyan azt várni lehetett. Helyzetek adódtak ugyan mindkét kapu előtt, igaz elég kevés. Talán, ha többször próbálkoztunk volna… Lövéssel fejezzük be az akciót és nem keressük végtelenségig az elronthatatlan megoldást, előrébb jutottunk volna.

A második harmad elején megszerzett egygólos magyar vezetést a játékrész végére kétgólos hátrányra cserélte együttesünk. Kapura egyáltalán nem voltunk akkor sem veszélyesek - pedig előnyben is játszhattunk -, két gólt védekezési figyelmetlenségből kaptunk, míg egy találat véleményes szituációból, játékvezetői döntésnek köszönhetően született. Korcsolyáról vágódott Budai kapujába a korong, de a játékvezető némi tanácskozás után úgy döntött: vétlen volt a mozdulat.

Vártuk a nagy rohamokat a magyaroktól a befejező felvonás elején, hogy izgalmas legyen a hajrá, de a realitás azt mondatta velünk: fáradt csapatunk nem lesz erre képes.

Budait ekkor Szuper váltotta a magyar kapuban, de igazán érdemit ő sem tudott hozzátenni a védekezésben többször is dekoncentráltan játszó együttesünk teljesítményéhez.

A 43. percben már három, újabb hat perc elteltével pedig már négy volt közte. Elúszott a mérkőzés és vele együtt a bronzérem.

A végén a vb-n legjobb teljesítményt nyújtó magyar játékos, Vas Márton révén még szépítettünk és vezetünk még egy-két huszáros támadást, de ez összességében már édeskevés volt. Ezt a jégen lévők is pontosan tudták.