Zetterberg góljaival nyert a Detroit

Hatalmas elánnal estek egymásnak a csapatok Washingtonban, amit elsősorban az mutat, hogy az első kilenc percben egyik gárda neve mellé sem került fel kapuralövés. Az első valamirevaló próbálkozás a Sharksé volt, azonban az ellentámadásból a Capitals szerezte meg a vezetést Shaone Morrisonn távoli bombája után.

Ezután egy perc sem telt el, mikor Brashear lövését Nabokov védte, de a kipattanóra Sutherby csapott le és közelről megszerezte a hazaiak második találatát. A harmad hajrájában azonban, hogy a mérkőzés továbbra is nyílt maradjon Rissmiller szépített.

A második felvonásban nem született gól, ez a kapusok időszaka volt, ugyanis Nabokov tízszer, míg Johnson tizenkétszer hárított.

Az harmadik harmad elején Carle emberelőnyből egyenlített a San José, amivel végül sikerült kiharcolnia a hosszabbítást, de ebben az öt percben nem tudtak dönteni a csapatok, így következhetett a szétlövés. Ezt az előző szezon gólkirálya – 56 találattal -, Jonathan Cheechoo döntötte el, ez azt jelentette, hogy a San José gyűjtötte be a két pontot.

A Sharks ezzel három elvesztett meccs után tudott győzni, és sorozatban tizedszer diadalmaskodott a Washington ellen.

A Detroit Red Wings csapata az első harmad után 0-1-re állt hazai pályán a Chicago ellen, azonban Draper a második játékrész elején egyenlített.

A harmadik felvonás derekához érve előbb Datsyuk révén emberhátrányban jutottak előnyhöz a hazaiak, majd mintegy másfél perccel később Smolinski emberelőnyből tette újra nyílttá a meccset.

A hajrában aztán jött Henrik Zetterberg, a detroitiak ügyeletes sztárja, és alig több mint hat perccel a vége előtt ismét a Red Wings számára szerezte meg a vezetést. Sőt a legvégén a kegyelemdöfést is ő adta meg a Blackhawksnak, ugyanis betalált az üres kapuba.

A Detroitnak ez volt sorozatban a tizenharmadik nyert meccse hazai pályán, amivel egy győzelemre megközelítette a klubcsúcsot, amelyet az 1964/65-ös szezonban állított fel.