Szuper: „Amikor jégre léptünk, felrobbant a csarnok”

Felejthetetlen este volt, amit a magyar válogatott szerzett minden jelenlévőnek péntek este. A csapat megilletődötten kezdett és egy jogosan visszavont gól után pillanatokkal kaptunk még egyet, amit már megadtak és csak az eredmény és az idő láttán bárki arra gondolhatott, simán nyer Szlovákia. Csakhogy a második harmadban Holéczy Roger egyenlített, ami 1939. február 11-után az első gólunk volt a sportág elitjében.

Ezek után a fehér mezes fölény ellenére inkább felnőttünk a feladathoz, mint az első etapban, mégis ők találtak be újra. Szuper Levente pedig annyira felhúzta magát azon, hogy Michal Handzus és Svasznek Bence ráesett, hogy gyorsan kaptunk még egyet és megint úgy tetszett, sima lesz a vége. Ám a magyar válogatott innen is felkelt!

Peterdi Imre szép fonákgóllal szépített, majd a Svájcban az Oroszország elleni tesztmeccset is beleszámítva a hatodik harmadban megkaptuk első emberelőnyünket, amit Sille Tamás, az egykoron a szlovák válogatottban is játszó bekk váltott gólra. Az emberelőny-kihasználásunk tehát száz százalékos és ezúttal az emberhátrányos védekezésünk is az volt.



Tizenhárom másodperccel a rendes játékidő vége előtt 3–3-ra álltunk a több világbajnokot felvonultató Szlovákia ellen, amikor Lubos Bartecko bekotorta a többször is kipattanó korongot, így 3–4 lett a vége.

A lefújás után rögtön belekezdett a magyar himnuszba a leírhatatlanul csodálatos magyar közönség, amely több ezres létszámban megtöltötte a csarnok teljes bal felét és a többi részen is fölényben volt. A szokásoktól merőben eltérő módon aztán Szuper mikrofonon keresztül köszönte meg a drukkerek buzdítását.



Szerencsére, a srácok nem voltak túlságosan elkenődve a vereségtől, inkább értékelték saját, fantasztikus teljesítményüket: mégiscsak harmadot nyertünk A-csoportos vb-n.



Pat Cortina szövetségi kapitány sem volt elkeseredett. „Szlovákia jobb csapat, efelől semmi kétség, de ezen a meccsen megleptük őket. Az első harmad egész jól sikerült, a második után viszont ők azt hitték, zsebükben a meccs, de aztán másként alakult… Nem vagyok elkeseredve a tizenhárom másodperc miatt, a hatvan percet egészben nézem és ezalatt olyan teljesítményt nyújtott a csapat, mint nagyon régen, vagy talán még soha” – mondta a mester, mielőtt a fekete 19-essel ellátott jegyzetfüzetére mutatott volna, magyarul jelentve ki: „Biztosan büszke ránk”.

A majdnem hős Sille így értékelt: „Ha valaki azt ajánlotta volna nekünk, hogy a harmadik harmadban 3–3-ra állunk majd Szlovákia ellen, biztos aláírtuk volna.”



A szlovákok mindenkinek úgy nyilatkoztak, hogy nem lepte meg őket a jó védekezésünk, Ján Filc szövetségi kapitány is ezzel kezdte: „A magyarok azt hozták, amire számítottunk, remekül védekeztek, a kontráik pedig veszélyesek voltak. A kapusuk káprázatos produkciót nyújtott. Amikor 2002-ben világbajnokok voltunk, akkor is ugyanilyen nehezen indultunk, Lengyelország legyőzése után Ukrajna ellen csak 5–4-re nyertünk, de utána senki sem tudott megállítani bennünket, éppen ezért nem akarok most levonni negatív következtetéseket. Várjuk a következő meccset.”

A kapuralövési arány 52:16 lett, Rastislav Stana nem véletlenül mondta: „Nagyon jól védekeznek. Minél tovább álltunk döntetlenre annál nagyobb volt rajtunk a nyomás.”

Michal Handzus is a szlovák küldöttség egységes véleményét zengte: „Egyáltalán nem leptek meg bennünket a magyarok, mert figyeltük a felkészülési mérkőzéseken elért eredményeiket és azok alapján arra számítottunk, hogy nehéz meccset játszunk majd. Ott hibáztunk, hogy az első harmadban nem ütöttük be a ziccereinket, ha akkor két-három gólt szerzünk, ez sima mérkőzés lett volna.”