Jégkorong-vb: vastaps fogadta a hazatérő hokiválogatottat

Hét óra után 10 perccel tűntek fel a kijáratnál a játékosok, akiket elsőként a McDonalds-Szupermini jégkorong-válogatott palántái üdvözöltek. A 6-10 éves, hokimezbe öltöztetett gyerekek egy-egy papírlapot, rajta egy betűvel tartottak a kezükben, amelyből a „Szép volt, fiúk!” felirat rajzolódott ki.Szuper Leventéék azonnal lepacsiztak a Budapestről és Dunaújvárosból érkezett ifjú hokisokkal, majd rengeteg aláírást is kiosztottak, sőt Kangyal Balázs és társai még egy közös fotózásra is vállalkoztak a gyermekekkel. A csapatkapitány Kangyalt kedvese és leánytestvére két hatalmas kék lufival fogadta, amelyen a „Welcome Home”, a „We love you!” és a „The Best Brother Ever” szöveg volt olvasható. „Igaz, hogy nem sikerült a bennmaradás, de mi mindent megtettünk, megmutattuk magunkat a világnak, így nincs bennünk sem szemrehányás, sem hiányérzet – nyilatkozta Kangyal Balázs. – A közönségünk annyira fantasztikus volt, hogy ők továbbra is A-csoportosak maradtak, sőt azt mondom, hogy a legjobb négy közé is beférnének. A kanadai játékosok mondták is nekünk, hogy adjuk kölcsön őket, mert ilyen fantasztikus biztatást még ők sem láttak az NHL-ben.” Énekes Lajos másodedző kijelentette, voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy sikerülhet a bennmaradás. „Érdekes, hogy ezek éppen az első szakaszban voltak, talán mert ekkor még nem volt eredménykényszer a fiúkon. Tulajdonképpen csak egy mérkőzés, az osztrákok elleni volt, amely nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Megérdemeltük, hogy itt lehettünk, megmutattuk, mit tudunk, azt sajnos még nem sikerült megmutatni, hogy itt is tudunk maradni. Most már ismerjük az utat, hogyan lehet eljutni idáig, tapasztalatunk is van, így visszajuthatunk az A-csoportba” – tette hozzá a szakember. Szuper Levente szerint fantasztikus érzés volt Svájcban 1000-1200 magyar néző előtt, szinte hazai pályán játszani. „Kevés olyan magyar sportoló van, aki átélhetett már hasonlót. Azt mondják, a magyar válogatottnak reálisan a divízió I második felében lenne a helye, ehhez képest ami velünk történt, az mind olyan volt, mint egy csoda vagy egy álom. A válogatott olyan fantasztikus, hogy nem is egy csapat, hanem olyan, mint egy nagy család, amelyben mindenki a testvére egymásnak” – mondta a nemzeti csapat kapusa.