– Milyen lesz a München?
– Nagyjából ugyanolyan, mint az előző szezonban. Hármat cseréltünk, de hogy jobbak leszünk–e, még nem tudom. Az előző idényben az volt a cél, hogy jussunk be a rájátszásba, aztán mentünk egy kört, még egy kört, a legjobb négybe kerültünk, aztán meg a döntőbe. Ám sem a tulajdonos, sem az elnök nem jelentette ki, hogy ezúttal is döntőbe kell jutnunk, a legjobb négybe kerülés a hivatalos cél.
– Ami azt sugallja, hogy ott kellene lennie a tavasszal.
– Hol?
– Münchenben.
– Hát... A klub a fő munkaadóm, most nem mondhatja a vezetőség, hogy elenged a tavasszal, ezért én sem tudom garantálni, hogy szabad leszek. Ugyanakkor a magyar válogatott túlságosan fontos számomra ahhoz, hogy ne értsem meg, ha a szövetség nem tudja vállalni a kockázatot, hogy rám várjon.
– Szóval nem marad szövetségi kapitány?
– Nagyon úgy néz ki.
– Százalékban kifejezve?
– A szövetség költségvetésétől is függ. Ha kicsit kevesebb pénz van, nagyobb az esélye, hogy maradok, ha kicsit több, akkor kisebb. De azt hiszem, a vezetők már eldöntötték, hogy mással folytatják.
– Ez csak megérzés, vagy van alapja?
– Idősebb Kovács Csabával folytatott beszélgetéseimre alapozok.
– Meddig jutottak?
– Hogy szeretnék magyar szövetségi kapitány maradni, de jelen pillanatban nem tudom garantálni, hogy a felkészülés és a vébé idején rá fogok érni.
– Nem lehetséges, hogy mondjuk novemberig, amikor a válogatottnak először lesz dolga ebben a szezonban, elhalasszák a döntést?
– Részemről abszolút lehetséges. Az idén már van főállású másodedzőm, de hiába nagyon szervezett klub az EHC München, nem lehet a saját ellensége. Már korábban közölte a magyar szövetséggel, hogy novemberben elenged, aztán februárban is, de azt nem ígérheti meg már most, hogy az idény legfontosabb részében is szabaddá tesz. Természetesen kicsit más az MJSZ álláspontja.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.
