Hoki-vb: Megnyugtat, ha mindennap itt vagyok – Vay Ádám

A Kazahsztán–Szlovénia és az Olaszország–Nagy-Britannia mérkőzést megelőzően a magyar válogatott edzett a Papp László Budapest Sportarénában. Illetve pontosabb talán úgy fogalmazni, hogy a mieinknek is volt jégideje, mert valójában nem sokan mentek fel: a kapusoktól Rajna Miklós és a vésztartalék Duschek Dávid, a hátvédektől Gőz Balázs és Stipsicz Bence, a csatároktól Magosi Bálint, Nagy Krisztián és Vas János. Vay Ádám és Erdély Csanád szárazon dolgozott kicsit, mielőtt körbesétált a nézőtéren, megvizsgálva a különböző szemszögeket és boxokat – egyébként nem fordulnak meg errefelé.

A többiek – így például a könyöksérülése miatt a Lengyelország elleni győzelemből kimaradó Sofron István – más formáját választotta a regenerálódásnak. Megtehették, mert Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány szabadnapnak minősítette a pénteket, tehát, akik kijöttek a csarnokba, csupán önszorgalomból tették.

Akik viszont felmentek a jégre, Farkas Tamás kapusedző irányításával megcsináltak néhány gyakorlatot, majd egész pályás lövőversenyt rendeztek, mielőtt a mai hivatalos program résztvevői átvették a hatalmat.

Ma egyébként is az a legfőbb dolgunk, hogy szurkoljunk – csak azt nehéz kitalálni, hogy kinek, mert annyi az eshetőség…

Vay Ádám, a magyar válogatott kapusa ismét megjelent a csapat kora délutáni fakultatív edzésén, ám ezúttal sem öltözött be, a lelátóról szemlélte a többieket a jégen.

– Ez az „üldögélés” egyfajta szertartás?
– Mondhatjuk ezt is. Megnyugtat, ha minden nap itt vagyok a csarnokban, próbálom az agyam itt tartani a pálya környékén, hogy a meccsekre mindig kész legyek.

– A Lengyelország elleni győzelem rengeteg energiába került nem csak fizikailag, hanem mentálisan is. Sikerült már regenerálódni?
– Az ilyen hatvan percekben benne van, hogy elfáradunk idegileg, de ezt ki lehet pihenni – vagy ha nem, az ember át tud kapcsolni magában valamit, hogy fáradtan is úgy tudjon teljesíteni, hogy kívülről ez ne látszódjon.

– A habitusa erre tökéletesen megfelelő: laza, szókimondó, és a teljesítményével tartást ad a csapatnak.
– Pontosan ezt mondták nekem a tengerentúlon, hogy tanuljak meg minél higgadtabban, lazábban, okosan játszani. Ezt próbálom elsajátítani, ám van még mit tanulnom.

– Egy nappal a talán sorsdöntő, Nagy-Britannia elleni összecsapás előtt mi jár a fejében?
– Semmi. Próbálom a gondolatokat kiüríteni. Persze bennem van, hogy holnap lesz mérkőzés, de nem szabad ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, mert idő előtt kerül olyan izgalmi fázisba az ember, ami esetleg rosszul jön. Az sem foglalkoztat, hogy milyen eredmények születnek ma, próbálok csak a mi feladatunkra koncentrálni.