Ausztriától is kikapott a magyar jégkorong-válogatott a vb-n

JÉGKORONG-VILÁGBAJNOKSÁG, SVÁJC
3. JÁTÉKNAP
A-CSOPORT (ZÜRICH)
AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG 4–2 (1–1, 0–0, 3–1)
Zürich, 7668 néző. V: Kohlmüller (német), Ondracek (cseh), Durmis (szlovák), Gibbs (kanadai)
AUSZTRIA: Tolvanen – UNTERWEGER (2), Wolf / Biber, NICKL 2 / Hackl, Maier / Stapelfeldt, Schnetzer – Zwerger 1, Nissner, SCHNEIDER (2) / P. Huber (1), Rohrer 1, Thaler / Rebernig, M. Huber, Schwinger / Kolarik, Wallner, Harnisch. Szövetségi kapitány: Roger Bader
MAGYARORSZÁG: Bálizs – Stipsicz, Horváth M. / HADOBÁS, Ortenszky / Csollák (1), Garát / Kiss R. – Horváth Bence, Sebők (1), Terbócs / Papp (1), HÁRI J. (1), Galló / Erdély Cs., Bartalis I., SOFRON 1 / Vincze P. 1, Szongoth Domán, SÁRPÁTKI / Ravasz. Szövetségi kapitány: Majoross Gergely
Kapura lövések: 22–19
Emberelőny-kihasználás: 5/2, ill. 4/2
MESTERMÉRLEG
Roger Bader: – Türelmesek voltunk egy borzasztóan kemény csapat ellen. Mindkét csapat azonos színvonalat képvisel. A második harmad után azt mondtam a srácoknak, hogy az ilyen meccsek miatt szeretünk jégkorongozni. Fegyelem, szerencse és türelem kellett a sikerünkhöz. Mondtam Majoross Gergelynek a meccs után, hogy az ő csapata is legalább annyira megérdemelte volna a győzelmet, mint az enyém.
Majoross Gergely: – Nem a bírók ellenőre vagyok, hanem a magyar válogatott szövetségi kapitánya, így az a feladatom, hogy a csapatot minél jobban felkészítsem, és azt gondolom, hogy ez meg is történt, de el kell ismerni, időnként nem voltunk elég fegyelmezettek, és voltak olyan hibák, amiket el lehetett volna kerülni. Ezúttal is mindent megtettek a srácok. A harmadik harmad elejével nem voltam elégedett, de ebben az érzelmi állapotban nem próbálnám meg egyelőre kitalálni, hogy miért.

ÖSSZEFOGLALÓ

TÚL SOK BORSOT TÖRTEK már az osztrákok az orrunk alá az elmúlt időszakban jégkorongmérkőzésen ahhoz, hogy ne akarjunk nekik minden erőnkkel visszavágni. Az utóbbi időszakban tétmeccseken rendkívül kiegyenlített csatákat vívtunk ellenük, de az olimpiai selejtezőtornán és a 2023-as tamperei elit-világbajnokságon is 4–3-ra kikaptunk, szétlövéssel. Utóbbi ráadásul azért is volt különösen fájdalmas, emlékezetes, mert azon a találkozón dőlt el, hogy riválisunk marad bent a legmagasabb osztályban, mi pedig kiesünk. Azzal kapcsolatban ne legyen senkinek kétsége, hogy ha nem ilyen előzmények után csaptunk volna össze velük a zürichi A-csoportos világbajnokságon, akkor is mindent beleadtak volna-e Erdély Csanádék – hiszen ezúttal is az elitben maradásért küzdenek – de az biztos, hogy aki átélte az említett két kudarcot, az a szokásosnál is éhesebb volt a sikerre.

A harmadik számú kapus, Hegedüs Levente mellett ezúttal Nemes Márton és Tornyai Gábor nem öltözött be. A szombaton még pihenő Galló Vilmos, és a Kanada elleni felkészülési meccsen meghúzódó Bartalis István is vállalta a játékot, így a legerősebb összeállításunkban léptünk jégre, kissé mégis megilletődötten kezdtünk. Többször is eladtuk a korongot a saját harmadunkban, érezhető volt, hogy nagy a tét, és a lelátón is óriási csata dúlt a két oldalt támogató szurkolóseregek között. Az egyik, kapunkhoz közeli korongvesztés után Leon Wallner majdnem megszerezte Ausztriának a vezetést, de hatékonyan zavartuk a centert, így nem lett az akcióból gól. Erősen kezdett, nyomott a rivális, de néhány perc alatt a magyar válogatott is elérte a kellő hőfokot, így kiegyenlítetté vált a meccs. Az mondjuk nem segített rajtunk, hogy Horváth Milánt kiküldték a játékvezetők két percre, mert törött botjával avatkozott játékba.

Nem sokat teketóriázott, kihasználta első fórját Ausztria, Peter Schneider lövése kijött Bálizs Bencéről, az előtte a kilátást takaró Vinzenz Rohrer kapcsolt leggyorsabban, belőtte a kipattanót. Schneideré a mindössze második, Rohreré a harmadik kapura lövése volt az ellenfélnek. Először Kiss Roland bombája révén veszélyeztettünk – ez még elkerülte a kaput –, majd Csollák emberelőnyben jó ütemű csel után tüzelt, Atte Tolvanen csak kiütni tudta a korongot. Másodpercekkel később a DVTK Jegesmedvék játékosa ismételhetett volna, de nem tette, helyette kijátszotta jobbra a pakkot Sofron Istvánnak, akinek majdnem 160 km/órás sebességű kapáslövése után Tolvanen lepkés keze alatt zúdult a korong a kapuba.

A harmad legvégén emberelőnybe kerültünk, aminek nagy részét már a középső játékrészben próbáltuk kihasználni, sikertelenül. Öt az öt ellen már jobban ment, Sárpátki Tamáson kívül Erdély is betalálhatott volna, de Horváth Bence és Csollák Márkó gáncsolásai után négy percig kényszerültünk védekezni emberhátrányban. Megúsztuk, önfeláldozóan átvészeltük, és a periódus második felében veszélyesebbek is voltunk, mint Ausztria, Terbócs István büntetése miatt azonban megint beszorultunk. Hajmeresztően nagy helyzeteket alakított ki ebben a fórban a rivális, de gólig nem jutott, így az utolsó húsz percre maradt a döntés.

A speciális egységeink közül ismét az emberhátrányosnak kellett (volna) helyt állnia, hiszen egy erősen véleményes kapusakadályozásért Hári Jánost küldték le két percre. Ez a teher már soknak bizonyult, Dominic Zwerger lőtte ki a jobb felsőt, Bálizs az ég világon semmit nem látott a korongból az előtte takaró osztrák center miatt. Pillanatokkal a második kapott gól után jött sajnos a harmadik is. Ezúttal a bírói ítélet helyett a szerencse kedvezett az osztrákoknak, Thimo Nickl lövése Kiss Roland hátsó feléről pattant be a kapunkba. Az esélyt megkaptuk, Szongoth Domán buktatása után a játék késleltetéséért is két percet fújtak a bírók, öt a három ellen támadtunk másodpercekig – majd Vincze Péter bombájával zárkóztunk fel 3–2-re. Akinek eddig még megmaradt a körme, a hátralévő 5 percben bizonyosan lerágta izgalmában; Majoross Gergely lehozta Bálizst és időt is kért, de az egyenlítés nem jött össze, sőt az üres kapuba Nickl talált be, így 4–2-re kikaptunk.

Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatának hétfőn szünnapja lesz, majd kedden 20.20-kor következik a bennmaradásért zajló legfontosabb mérkőzés a szintén nullapontos britekkel szemben.