Nem sikerült borítani a papírformát, a magyar csapat simán kikapott a németektől a jégkorong-vb-n

JÉGKORONG-VILÁGBAJNOKSÁG, 8. JÁTÉKNAP
A-CSOPORT (ZÜRICH)
NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG 6–2 (2–0, 2–0, 2–2)
Zürich, 7925 néző. V: Bloyer, MacFarlane (mindkettő amerikai), Beresford (brit), Ondracek (cseh)
NÉMETORSZÁG: Grubauer – Wagner, Seider / Mik 1, Wissmann (1) / GAWANKE 3, Huttl / Sinn – Reichel 1, Samanski (1), Tiffels (1) / LOIBL (2), Kahun, Tuomie / Dove-McFalls 1, MICHAELIS (3), Ehl (1) / Krammer, Wiederer (1), KASTNER (2). Szövetségi kapitány: Harold Kreis
MAGYARORSZÁG: Bálizs – Stipsicz, Horváth M. / Hadobás, Ortenszky / Kiss R. (1), Garát (1) / Tornyai – Horváth B., Sebők, Terbócs / ERDÉLY, Szongoth, SÁRPÁTKI 1 / Papp K., Hári 1, Sofron / Nemes (1), Nagy K. (1), Vincze P. / Ravasz. Szövetségi kapitány: Majoross Gergely
Kapura lövések: 37–12
Emberelőny-kihasználás: 2/1, ill. 1/0

Van-e olyan rossz formában a német férfi jégkorong-válogatott, és ezzel párhuzamosan javult-e annyit a magyar, hogy csökkenjen az egy évvel korábban, a két csapat között kialakult ötgólos különbség? Akkor 6–1-re kaptunk ki, de a németeknek az idén Zürichben péntekig nem sok babér termett, négyből négyszer kikaptak. Persze csalóka ez a statisztika, hiszen a lettek ellen jobban játszottak, az Egyesült Államok pedig csak szétlövésben győzte le őket, de a mieink biztató vb-kezdete miatt reménykedhettünk benne, hogy zárul az olló a két válogatott között. 

A harmadik számú kapus, Hegedüs Levente ezúttal sem öltözött, rajta kívül a kislánya születése miatt hazautazó Galló Vilmos, a hátvédek közül pedig Csollák Márkó maradt ki a pénteki keretből. Nagy Krisztián viszont, aki a britek ellen lépett jégre először a zürichi vb-n, és rögtön két gólt szerzett, ezúttal a kezdő hatosunk tagja volt. 

A fent említett gyenge világbajnoki kezdés miatt a neméteknek rendkívül fontos volt, hogy ezúttal érvényesítsék a papírformát, és nyerjenek. Nekünk is ugrottak, az első percekben alig jöttünk ki a harmadunkból. Utána viszont világossá vált, korántsem tökéletes az ellenfelünk játéka, ugyanakkor ha nem tudjuk kihasználni a hibáit, akkor az erőfölény a javára billenti a mérleg nyelvét. Sebők Balázs, Vincze Péter és Szongoth Domán is góllal sokkolhatta volna az ellenfelet, de előbbi csak kisodródott helyzetből, fonákkal, erőtlenül tudott lőni, Vincze helyzete is nagyobb volt, mint amennyire veszélyes lett a befejezés, Szongoth pedig hiába kígyózott be Philipp Grubauer elé, hatékonyan takarítottak a rivális hátvédjei. 

Horváth Bence kiállítása nyomán emberhátrányban is volt kontránk, Vincze ezúttal jobban lőtt, de nem elég jól. Bent tartották a magyar négyest a kapunk előterében a németek, és ugyan a két percet megúsztuk, miután kiegészültünk, sem enyhült a nyomás. Sőt, Eric Mik távoli lövésénél Nicolas Krammer tökéletes takarása miatt Bálizs Bence is tehetetlen volt, vezetett a rivális. Nemes Márton torolhatott volna meg egy újabb német hibát, könnyedén adta el a rivális a korongot, de a fiatal magyar csatár pontatlanul célzott gólhelyzetben. Hiába lett kiélezettebb a harmad vége, Szongothot kiállították, pedig a visszajátszásból tisztán látszott, nem az övé, hanem saját csapattárs botja találta el a német játékost. Annak tükrében különösen bosszantó bírói tévedés, hogy az újabb emberhátrányból Leon Gawanke révén gólt kaptunk…

A középső játékrészben rendesen megszenvedtünk a harmadunktól távoli kispadok miatt a cserékkel, és persze a németek – ha már tehették – igyekeztek rá is játszani arra, hogy minél nehezebben váltogassuk a sorokat. A mieink önfeláldozása, odaadása talán az eddigieken is túltett, Terbócs István és Vincze is összegörnyedve vánszorgott a cserepad felé egy-egy blokk után, Szongoth pedig kis túlzással megdöntötte az egyhuzamban jégen töltött idő világrekordját… Ennek ellenére majdnem a teljes periódusban hatékonyan védekeztünk, támadni azonban se lehetőségünk, se erőnk nem volt. A harmad legvégén aztán Lukas Reichel betette Bálizs kapuja elé a pakkot, Federik Tiffelsnek elég volt útját állnia a védőink felszabadítási kísérleteinek, amíg Reichel megkerüli a kaput, és tulajdonképpen a saját passzát váltja gólra. Már talán túlságosan a harmad végét vártuk, pedig volt még hátra tíz másodperc, mikor újra betalált az ellenfél, Samuel Dove-McFalls csapott le leggyorsabban egy Bálizsról kipattanó korongra. 

Nem úgy nézett ki, hogy ezen a meccsen még „labdába rúghatunk”, és hiába lőttünk kettőt az utolsó harmadban, a négygólos különbséget csökkenteni nem tudtuk a hatvan perc végére. Sárpátki Tamás a palánk mellől lepte meg Grubauert, aki nem zárta elég gyorsan a rövidet. Aztán az egész meccs egyik legjobb magyar játékosa, Nemes próbálkozott újra, lövése kijött a német kapusról, de Hári János beütötte a kipattanót. Eddigre Szongothtól elvettek egy gólt, mert a bírók szerint Erdély akadályozta a kapust, Gawanke pedig még kétszer volt eredményes. A 6–2-es vereség nem vállalhatatlan, de pénteken egy percig sem forgott veszélyben a német győzelem. Hogy felzárkóztunk-e valamelyest az ellenfélhez egy év alatt, nehéz megmondani, mert ez volt az eddigi legrosszabb meccsünk Zürichben.