A felszerelést irodára cseréli Miskolczi Márk

EGYRE RITKÁBB, hogy egy játékos, legyen szó bármelyik sportágról, egyhuzamban 17 évet töltsön el egy klub kötelékében. Miskolczi Márk már a 2009–2010-es idényben bemutatkozott a felnőttek között a magyar központú Mol Ligában a DVTK színeiben, és ezt követően sem cserélte le a miskolciak mezét. A 32 éves csatár az előző évadban sérülések miatt 25 találkozón léphetett csak jégre az Erste Ligában, végül a bajnokság végeztével úgy döntött, befejezi aktív pályafutását. 

„Az előző idény nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, már a második mérkőzésen kiestem négy és fél hónapra, eltört a sípcsontom – tekintett vissza Miskolczi Márk. – Elég sok időm volt gondolkozni, majd sok munkával az idény végére vissza tudtam térni. A sérülés alatt úgy voltam vele, hogy egy évet még szeretnék jégkorongozni, de amikor újra játékba álltam, már nem volt meg az a motivációm, hogy mindent feláldozzak a hokiért. Aztán jött a lehetőség a klub részéről, amit nem szerettem volna kihagyni.”     

Nem volt egyszerű időszak az évad első fele Miskolczi Márknak, hiszen egy blokkolás után sérült meg, ám a valós diagnózis sokáig nem derült ki, így azt sem tudták kezdetben, pontosan mikor térhet vissza, csak az látszódott, hogy nem akar javulni a lába. 

„Nehéz volt mentálisan. Voltak nagyobb sérüléseim előtte is, de azok általában az idény végén jöttek ki, nem kellett ennyit néznem a fiúkat kívülről, mankóval a lelátóról. Ami igazán nehézzé tette a helyzetet, hogy kezdetben nem derült ki pontosan, mi a diagnózis, mindig az lebegett a szemünk előtt, hogy egy-két hét és visszatérhetek. Nem akart javulni az állapotom és csak idővel tudtuk meg, mi a pontos probléma, de végig támogatást kaptam a klubtól, senki sem siettetett. Annyira véres volt a sérülés környéke, hogy az MRI sokáig semmit sem mutatott, a sípcsont pókhálósan törik el, így sokáig nem is látszódott, mi a baj. Aztán a heg alapján körvonalazódott, mi a valós helyzet.”     

A DVTK Jegesmedvék nem zárt rossz idényt, bejutott a Magyar Kupa négyes döntőjébe, valamint ott volt az Erste Ligában is a legjobb négy között, végül a Corona Brasov búcsúztatta. 

„Nagyon jól összeálltunk az idény második felére. A Magyar Kupa négyes döntőjében már én is tudtam játszani, még ha nem is úgy sikerült az a hétvége, ahogyan szerettük volna, de nagyon jó élmény volt jégre lépni a MET Arénában. Az, hogy odáig eljutottunk, nagy eredmény. A magyar bajnoki rájátszás sem úgy alakult, ahogyan reméltük, de az Erste Liga rájátszására már összekaptuk magunkat és megtaláltuk a megfelelő játékunkat, bejutottunk a legjobb négybe. Főleg úgy nagy szó ez, hogy akadémiai hátterű csapatként a fiatalpercek tekintetében el kellett érnünk egy bizonyos szintet”  – értékelte utolsó aktív idényét a csatár.

Miskolczi játékosként sok mindent átélhetett a DVTK színeiben, nyert Erste Ligát, Magyar Kupát, szerepelhetett a Kontinentális Kupában, valamint a szlovák Extraligában is, utóbbival kapcsolatban elmondta, testközelből láthatták, milyen szakmai színvonalat szeretnének elérni. Az elmúlt idényt követően a klub felajánlotta neki a szakmai igazgatói pozíciót, amelyet elfogadott, így továbbra is segítheti az egyesületet – immár a jégen kívül. 

„Tetszett az ötlet, lokálpatrióta vagyok, mindig a miskolci közegért dolgoztam, szerettem volna továbbra is tenni a klubért. Felelősségteljes munkakörbe kerültem, minden jeges sport hozzám tartozik, de szerencsére sok hozzáértő szakemberrel dolgozhatok együtt, valami nagyon jót szeretnénk kialakítani közösen. Jelenleg az első csapat igazolásai vannak előtérben, de ez nagyon összetett feladatkör, hiszen az összes korosztályt működtetni kell. Sokat beszélgetünk házon belül a kollégákkal arról, hogy mi az identitásunk, mit szeretnénk a jövőben elérni, milyen irányba induljunk el. A legkisebb korosztályoktól kezdve a felnőttig azonos kultúrát szeretnénk kialakítani, a fő célunk, hogy a játékosok mellett az edzők is akarjanak hozzánk, a mi közösségünkhöz tartozni.”