Horváth Dominik: A saját részemet mindig beleraktam a pályafutásomba

AZ ELŐZŐ IDÉNY finoman fogalmazva sem alakult jól Horváth Dominik számára, hiszen az évadot úgy kezdte el a Hydro Fehérvár AV19-ben, hogy mononukleózist diagnosztizáltak nála, majd ugyan a vártnál hamarabb térhetett vissza, de a Volán hektikus idényében kevés játéklehetőséget kapott, valamint többször sérüléssel bajlódott. Később kiderült, nem hosszabbít szerződést Fehérváron, külföldön szeretné kipróbálni magát a 25 éves kapus, ám a francia Gothiques d'Amiensben mindössze két találkozón védett, 85.7 százalékos hatékonysággal. 

„Csapattal alig tudtam készülni a nyáron, a francia együttessel három edzésem volt a mérkőzés előtt, így a felkészültségi szintem nyilván nem volt ideális – emlékezett vissza a Nemzeti Sportnak Horváth Dominik. – Úgy kerültem a klubhoz, hogy az együttes légiós kapusa kiesett, de kérdéses volt, mennyi időre. Aztán az én szempontomból sajnos nem úgy alakultak a mérkőzések, ahogy vártam volna, valamint a másik kapus is jobban lett. Benne volt, hogy inkább rövid kitérő lesz ez a kaland, mintsem végleges megoldás, végül hamar véget ért.”

Bár ez előtt, és után is adódtak lehetőségek Horváth számára, végül úgy döntött, befejezi profi pályafutását, és civil pályájára koncentrál a jövőben. 

„Már nyár folyamán is bennem volt, hogy a jelenlegi körülmények között hosszú éveken át nem tudok a jégkorongban maradni. Úgy voltam vele, hogy ha olyan lehetőségem adódik, amelyet nem tudok visszautasítani, akkor még belevágok, és addig csinálom, amíg energiám van, mert még mindig nagyon szeretem ezt a sportot. Viszont be kellett látnom, hogy hosszú távon nem működik, és mostantól inkább a civil pályámra fókuszálok.”

Pedig Horváth pályafutása ígéretesen indult, Fehérváron végigjárta a lépcsőfokokat, majd a Titánokban is meggyőző teljesítményt nyújtott. A 2022–2023-as idényben mutatkozott be az ICEHL-ben, majd a következő két évad mindegyikében 21 mérkőzésen védett az alapszakaszban, több mint 92 százalékkal. Ám a rájátszásban nem kapott lehetőséget, az előző – betegségtől és sérülésektől tűzdelt – idényben pedig mindössze 12 mérkőzésen állt a kapuban. Úgy érzi, nem kapta meg a lehetőséget ahhoz, hogy igazán kiteljesedjen.

„Fehérváron bennragadtam egy szituációban, közös döntés volt az elválás, Magyarországon más klubban nem játszottam, csak a Volánban. Végig külföldi kapusok mellett próbáltam kiharcolni magamnak a játékidőt – többnyire kevés sikerrel. Nem akartam lejjebb adni ennél a színvonalnál. A tavalyi idényem nehéz volt, mononukleózis és izomszakadások tarkították, de egy ilyen nehezebb évad minden játékos pályafutásában előfordul. Amikor viszont egészséges voltam, akkor nem igazán kaptam meg a lehetőséget, ha védtem, akkor idegenben, pedig itthon mindig különleges érzés volt játszani. Azt gondolom, bizonyos idényekben több is lehetett volna ebben a történetben, de nem akarok újjal mutogatni senkire, mindenki a munkáját végezte. Viszont a fiatal magyar saját nevelésű játékosok szempontjából erős kérdések merülnek fel, hogy mennyire sikerül hosszú távon beintegrálni őket a csapatba.”

Horváth Dominik a válogatottban is megmutatta magát, a 2022–2023-as idényben Tamperében az A-csoportos világbajnokságon is szerepelhetett, később azonban hátrébb szorult a világeseményeken. 

„A Volánnal és a válogatottal kapcsolatban is maradt bennem hiányérzet, az volt az álmom, hogy Fehérváron kezdőkapusként érjünk el együtt sikereket, ez soha nem adatott meg, és a válogatottban is hasonló céljaim voltak. Utólag már felesleges azon gondolkodni, hogy előbb kellett volna-e  váltani, vagy más döntéseket hozni, mert nem tudni, hogyan alakult volna akkor a történetem. Egyáltalán nem gondolok vissza negatívan a mögöttem hagyott útra, nagyszerű pillanatokat éltünk át együtt a csapattársakkal. A Titánoknál töltött évek alatt nagyon sok melót raktunk bele a játékosokkal és edzőkkel, kemény, de kifizetődő időszak volt a karrieremben. Később a Bajnokok Ligájában is védhettem, emlékezetes marad, hiszen akkor játszottam először hazai közönség előtt a Raktár utcában. AZ ICEHL-ben is sok szép emléket gyűjthettem, mint például az új arénában való szereplés, tényleg jó szívvel gondolok vissza az elmúlt évekre. Persze történtek dolgok, amelyekre kereshetném a magyarázatot, de ezen túl kell lépni, nincs olyan játékos, akiben ne maradtak volna tüskék karrierje során. Tiszta szívvel mondhatom, a saját részemet mindig beletettem a pályafutásomba. Válogatott szempontjából kedves emlék a tamperei világbajnokság, amelyet ott például teljesen máshogy éltem meg, mint ahogyan most utólag gondolok vissza rá. Nagyszerű csapatok ellen védhettem, úgy érzem, nem is vallottam szégyent, később megadatott, hogy Kanada ellen is jégre léphettem, sportágunk legnagyobbjaival nézhettem farkasszemet.”

A civil karrier szempontjából vannak tervei Horváthnak, aki a jövőt így sokkal biztosabbnak látja, mintha a jégkorongban maradt volna. 

„Az elmúlt években azt láttam, hogy a magyar piacon a jégkorong nem annyira karrierút. Persze a profik beleteszik a munkát, sőt később többen edzőnek állnak, de nem gondolnám, hogy az anyagi biztonságot megadná. A tanulmányaim kihasználásával és folytatásával szeretnék karriert építeni magamnak. Külgazdasági menedzsmentet tanultam, emellett más területeken is szeretném képzeni magam. Szerencsére a civil életben olyan lehetőségeim adódtak, amelyek megkönnyítették a befejezést. Fájó volt meghozni ezt a döntést, sok idő lesz, mire fel tudom dolgozni, sajnos a szeretett sportágamra nem biztos, hogy alapozhattam volna a jövőmet. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki az évek alatt részese volt ennek a pályafutásnak és segítette azt, hálás vagyok érte, hogy ez az egész megtörténhetett.”