Testvérharc a rangadón – András nyerte meg a fivérek összecsapását

Simának indult, hihetetlenül izgalmas lett a vége a Fradi–Volán párharcnak péntek este a Tüskecsarnokban. Negyven perc játék után már 4–0-ra vezetett a házigazda, a harmadik játékrészben azonban szépített aztán berámolt még hármat a Volán. Ha nem lett volna Paavo Tyni gólja… De volt így a fehérváriak egyenlíteni nem, csak ráijeszteni tudtak a zöld-fehérekre, 5–4-re kikaptak. Timo Saarikoski együttese tehát anélkül kapott értékes leckét, hogy pontot veszített volna, de az biztos, nem mindig lesz ilyen szerencséje.

„Nehéz megmondani, mi volt velünk az első két harmadban. Nem találtuk a helyünket. Sokaknak hosszabb szünete volt a válogatott program miatt, talán ez lehetett az oka a lassú kezdésünknek, de nem keresünk kifogásokat. Átbeszéljük a meccset, és kitaláljuk, hogy mit rontottunk el. A harmadik harmadra már jól jöttünk ki, találtunk egy gólt, ami erőt adott a folytatáshoz” – mondta a fiatalabbik Mihalik, Gergő. Bátya, András azon a véleményen van, hogy neki és csapattársainak sikerült a nemzetközi szünet előtti jó formájukat átmenteni mostanra:

„Az elmúlt hetekben lendületbe jöttünk, és ez nem tört meg, rögtön a rangadó elejétől koncentráltan játszottunk. Aztán viszont nehezen dolgoztuk fel érzelmileg, mentálisan azt a helyzetet, hogy 4–0-ra vezetünk a magyar riválisunk ellen, aminek sokkal nagyobb tapasztalata van az osztrák bajnokságban, mint nekünk. Szerencsére sikerült a meccs vége, az eredmény kárpótol azért, ami a harmadik harmadban történt, de tanulnunk kell belőle, mert legközelebb már nem biztos, hogy szerencsésen jövünk ki hasonló helyzetből. Folyamatosan fejlődünk, ennek vannak bizonyos fázisai. Jelenleg ott tartunk – minden elfogultság nélkül –, hogy a Fehérvár ellen esélyesként léphetünk jégre. Elhihetjük magunkról, hogy nagyobb célokat is kitűzhetünk magunk elé, mint a tisztes helytállás.”

Sportpályán ritka az olyan helyzet, hogy testvérek játszanak egymás ellen, pláne olyan szinten, mint pénteken Mihalikék, hiszen a két legmagasabban rangsorolt magyar hokicsapatot képviselték a nemzetközi ICEHL-ben. „Nagy élmény volt a válogatott csapattársak, és a testvérem ellen játszani. Andrással ellenfelek talán egyszer voltunk hokipályán, még az utánpótlásban. Izgalmas, nagyszerű pillanat volt újra így jégen lenni” – így Gergő. Testvére szerint is hatalmas szó, hogy megtörténhetett egy ilyen esemény, de nem csak a saját, az egész honi jégkorongsport szempontjából.

„Pont azért különleges, túlfűtött ez a párharc, mert olyanok ellen játszunk, akikkel máskor csapattársak vagyunk. Nagyon egészséges rivalizálást eredményez játékosok, klubok és szurkolók között, ami az egész magyar hokinak…”

Jobban nem is időzíthette volna belépőjét Terbócs István, a Volán támadója, éppen akkor szakította félbe a beszélgetést, amikor a versenyhelyzetről volt szó, ha már korábban a jégen megtette, az öltözőfolyosón folytatta válogatott társa cukkolását: „Jó volt, jó volt, Bandi! De azért tudd, hogy nem te voltál a jobbik Mihalik a jégen” – mondta nevetve. Aztán egy kis verbális és non-verbális adok-kapok okozta intermezzo után a Fradi támadója folytatta: – „Szóval az egész ország jégkorongjának jót tesz ez a helyzet, nekünk játékosoknak pedig értékelni kell, hogy olyasminek lehetünk részesei, ami 5-10 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt itthon” – mondta Mihalik András.

A bajnokság vasárnap már folytatódik is, a Volán Villachba, az FTC Grazba utazik, egyik magyar csapatnak sem lesz könnyű dolga…

„Közvetlenül mögöttünk állnak a tabellán az osztrákok, ezért rendkívül fontos meccs lesz. Remélem tanulunk a pénteken elkövetett hibákból és jobban kezdjük majd a Villach elleni párharcot” – magyarázta a fehérvári Mihalik.

„Az ICEHL egy futószalag, ahogy lejössz a jégről, már készülsz a következő meccsre. Ez kétélű dolog, hiszen a vereségeken nem rágódunk sokat, de a nagy győzelmeket sincs időnk megünnepelni. Azzal a tudattal feküdtünk le aludni pénteken, hogy szombaton még edzünk egyet, aztán indulunk is Grazba” – avatott be a Fradi támadója.