Milánó fülledt idővel és hullámzó vízzel várta kajak-kenusainkat

Az eredetileg repülőgép-leszállópályának épített mesterséges Idroscalo tó fertályórára van Milánó belvárosától, a Linate reptér, valamint a Segrate nevű előváros ipari méretű vágányrendező pályaudvara között, egy forgalmas autópálya kivezetője mellett, amely a nagyváros körgyűrűjébe torkollik. A létesítményen belül azonban ebből alig érződik valami, hiszen megannyi szolgáltatása – strand, uszoda, kalandpark kicsiknek és nagyoknak, bicikliút, BMX-, kézi-, rögbi- és teniszpálya, külön kajak- és evezőstelep, számtalan vendéglátóipari egység – alapvetően a kikapcsolódást szolgálja. Már amikor nem rendeznek a sportág szempontjából kiemelten fontos világbajnokságot, amelyen a riói kvóták döntő többsége gazdára talál.

A szervezők a versenyzőket aránylag kis helyre zsúfolták össze. (Amúgy az újságírókat is, de ez már alegységprobléma. Szerdán a versenyre akkreditált csaknem kétszáz újságírót nagyjából tíz konnektor várta egy közepes szobában, amelyre huszonöt-harminc főnél kitehették a megtelt táblát.) A magyar csapat számára főhadiszállás gyanánt két egybenyitott sátor áll a rendelkezésre, nem éppen a Maty-éri körülményeket idézően. Az olaszok egyébként eleve úgy számoltak velünk – és másik három meghatározó nemzettel –, hogy majd úgyis magunknak alakítjuk ki a helyünket, így központi sátrat nem adtak, csupán annak felállítására biztosították a területet. Illetve hivatalból volt persze helyünk, de abban egy „létszámilag félárbocra eresztett” napközis csoport sem fért volna el. Hiába azonban az eredményesség, az eddig megszerzett 191 vb-aranyérem, a magyar kajak-kenus nem morog, inkább a feladatára koncentrál. Szerdán napközben arra, hogy meglegyen az akkreditációk átvétele, a hajók hitelesítése, felmérje a terepet és mindenekelőtt megbarátkozzon az Idroscalo vízével. Bár akadt, aki túlment a puszta barátságon…

„Pörgetünk majd neki egy rendeset is, kiégetjük a tüdőnket, csak a miheztartás végett” – mondta a válogatottunk egyik reményteljes fiatalja, Nádas Bence, aki tavaly váltóban szerzett vb-aranyérmével nemcsak a szakmát és a magyar közvéleményt, hanem saját magát is alaposan meglepte, hiszen a szegedi ifi-vb-re hangolt, aztán ráadásként felnőttarany is lett belőle. Idén viszont ismét nagyot robbantott, hiszen Boros Gergellyel olimpiai versenyszámban, K–2 1000 m-en állhat rajthoz

„Tulajdonképpen kizárásos alapon találtunk egymásra, miután összeálltak a párok, mi úgy voltunk vele, hogy egy próbát nekünk is megér a dolog. A végén aztán gyorsan összeállt a mozgásunk, és vb-kvalifikációt szereztünk a nálunk esélyesebb párosok előtt” – folytatta Nádas, aki a sportági alapokat Wohner Krisztinától kapta meg. Utóbbi 1998-ban a legendás szegedi vb-n egyesben állhatott rajthoz a magyar színek képviseletében, méghozzá 18 évesen. Amúgy Nádas összeszokottságát bizonyítandó még a parton is együtt mozgott Borossal. Legalábbis déltájban, amikor közösen mentek el ebédelni. Miként a Molnár Péter, Tótka Sándor alkotta kétszázas páros is, amely szintén fajsúlyos, olimpiai számban próbálkozhat helytállni és kvótát szerezni egy ugyancsak bivalyerős mezőnyben.

De visszatérve az 1000 m-es férfi kajakpárosra, amelynek tavaly még Hufnágel Tibor volt az egyik tagja – az olimpiai bajnok Kökény Roland a másik –, és aki ezúttal K–1500 m-en indulhat.

„Szép hínárt húztam magammal, de a lányok még annál is nagyobbat szedtek össze” – mondta Hufnágel a próbaevezése után.

Az említett „lányok” egyik tagja a kétszeres olimpiai bajnok Kozák Danuta felszabadultan, jókedvűen ült kora délután a magyar sátorban, és örömmel emlékezett a milánói múltra: „A pekingi olimpia előtt a kvalifikációs Eb-n Gabival megnyertük a párost, így két olimpiai kvótát szereztünk.” A cél most is hasonló a pároshoz visszataláló Kozák számára, aki a vízzel kapcsolatban azt is megemlítette, hogy az nemcsak a széltől, hanem az ott átmozgató edzést végző sok versenyzőtárstól fodrozódott még erőteljesebben.

A tervezett hat helyett végül csak öt paradöntőt rendeztek szerdán délután, a magyarok két fináléban voltak érdekeltek, Geri Dániel (V1 200 m VL3) és Suba Róbert (V1 200 m VL1) egyaránt a harmadik helyen végzett. Parakajakban brit (női K1 200 m KL2), míg parakenuban két brazil (férfi V1 200 m VL1 , férfi V1 200 m VL3), valamint egy-egy amerikai (női V1 200 m VL3) és lengyel (női V1 200 m VL1) aranyérem született. Amúgy a szervezők kitettek magukért, lévén az egyébként is impozáns éremátadó helyen a dobogót hidraulika segítségével emelték a kellő magasságra, miután a kerekesszékkel begurultak az érmesek. Az igazi nagyüzem csütörtök reggel indul majd be a vb-n.