Remek a Dunaferr-iskola

– Szülővárosomban, Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, és olyan szerencsém volt, hogy a Dunaferrben tanulhattam meg az alapokat – mondta Kovács Judit. – Az ifjúsági korosztályból kiöregedve előbb a Dunaújvárosi Papír, majd a DAC csapatában játszottam, s innen Kajcsa András mester hívására igazoltam a Tolna megyei klubba, ahol ez volt a negyedik évadom.– Beállós létére majdnem kilencgólos átlagot ért el. Minek köszönhette ezt?– Többnyire ismerem az ellenfeleket. Mivel megbízhatóan értékesítem a helyzeteimet, csapattársaim a kiélezett helyzetekben gyakran rám bízzák az akció befejezését. Ráadásul én lövöm a csapatban a büntetőket is. – Milyen idényt zárt a csapata és ön?– A Pécs mögött holtversenyben a második helyen végzett, s ez a szakosztály történetének eddigi legjobb eredménye. Ezen a szinten gyakran már profik, főállású sportolók a játékosok, én viszont a nyolcórás munka mellett kézilabdázom. Ráadásul ingázom Dunaújváros és Tolna között. Az edzéseink délután vannak, a mérkőzések pedig hétvégén, azaz összefér a munkám és a sporttevékenységem. Az is igaz, hogy ezen kívül már szinte semmire sem jut időm és energiám, de így is jól érzem magam. – Miként telik a bajnoki szünet? Ostromolják a menedzserek? – Kézilabdával, mi mással? Néhány csapattársammal Ferrecirk néven elindultunk a strandkézilabda-bajnokságban. Homokon egyébként már tavaly is eredményesen szerepeltünk, abszolút újoncként harmadik helyen végeztünk a bajnokságban. A menedzserekről csak annyit, egyelőre nem törik rám az ajtót. De lehet, hogy a tolnai szereplésem mégis véget ér. A csapat szponzora ugyanis nem tudja vállalni még az eddigi szinten sem a költségeinket. Pedig érzek még erőt magamban, szeretném folytatni a játékot, ezért várom az ajánlatokat.