Korai hajrá két pontért

A tikkasztó hőségben Bohus lőtte a találkozó első gólját, és a Dunaferr irányította a játékot. Azonban erőre kapott a vendégegyüttes, és átvette a vezetést, mert a dunaújvárosiak védekezésben szinte nem is ütköztek, lövéseik pedig sorra célt tévesztettek.
Kiss Szilárd 8–13-nál megelégelte együttese vergődését, és időt kért. A győri támadások Mehlmann, Görbicz és Dokics jóvoltából továbbra is lényegesen veszélyesebbek voltak.
Kocsis Erzsébet, aki a Dunaferr színeiben a világ legjobbja elismerést is megkapta (1995), ám korábban Győrben kezdte pályafutását, a szünetben így értékelte a látottakat: "Besüt a nap, a kánikula gyötri a játékosokat és a szurkolókat is, szinte szabadtéren játszanak a lányok. A mieinknek nagyon nehéz úgy kézilabdázni, hogy már megnyerték a bajnoki aranyat. Ennek ellenére nem félek, a végén mi örülhetünk majd, de nagyon keserves csata lesz a második félidőben. Nehéz ilyenkor motiválni a játékosokat.”

Az első félidőben több bravúrt is bemutató Pálinger helyére beállt Cracana kivédte Mehlmann büntetőjét, ezt követően azonban ismét győri gólok következtek. A hazaiak védekezése valamelyest javult, de támadójátéka nem (22–27). Kiss Szilárd is megkeverte a kártyákat, sorozatos cserékkel próbálta megtalálni ideális csapatát, és a Dunaferr megindította szokásos hosszú hajráját (30–29). A bajnokcsapat őrzi veretlenségét, és fáradalmait kipihenve a szombati kupadöntőben bizonyára sokkal pontosabban játszik majd.

Mestermérleg

Kiss Szilárd: – Munkásruhában is lehet eredményesen kézilabdázni.
Róth Kálmán: – A trópusi körülmények között győzelmi esélyünk volt, de ezt a sikert nem mindenki akarta.