Már csak emlék a profiélet

Az ifjúsági válogatott jobbszélsőjeként 1985-ben a Bp. Spartacusból került az előző évben bajnokságot nyerő Tatabányai Bányász NB I-es csapatába. Az első osztályú mérkőzéseken és az európai kupatalálkozókon nyújtott kimagasló teljesítményének köszönhetően hamarosan bekerült Mocsai Lajos szövetségi kapitány válogatott keretébe, és 182 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Három világbajnokságon (1990, 1993, 1995), a barcelonai olimpián (1992) és a Portugáliában megrendezett első Eb-n (1994) vett részt. Franciaországban kézilabdázott 1992-től (HB Nantes, USAM Nimes, Paris 95, SO Chambery, Lyon HB), és a Nimes, valamint a Chambery csapatával francia bajnok volt.
A francia állampolgárságot is megkapó Borsos Pécsett szerzett jogi diplomája mellé Párizsban és Marseille-ben környezetgazdálkodási és projektmenedzseri oklevelet szerzett, Chamberyben tanított a kereskedelmi egyetemen és dolgozott a ma is résztulajdonában lévő kelet-európai befektetési tanácsadó irodában. Tavaly nevezték ki a francia ONYX környezetgazdálkodási cég magyarországi igazgatójává, vagyis munkája révén ideje nagy részét itthon tölti.

– Ezt a lehetőséget ragadták meg Marosi Lászlóék – mondta Borsos Attila –, és tavaly nyáron megkerestek, hogy volt csapatomnak, az akkor NB I-es újonc Carbonex-Tatabányának segítsek. A legendás Marosit, a klub igazgatóját, valamint a többi tatabányai vezetőt és játékost is jól ismertem, kézilabdázni pedig nagyon szeretek, s persze vállaltam a felkérést. A munkám és a Párizs–Budapest közötti ingázás mellett kevés edzésen vehettem részt, de igyekeztem helytállni. Csapatunk nem vallott szégyent, az ötödik helyen végzett, de a továbbiakban már nem tudom vállalni a játékot.
– Májusban, a bajnokság utolsó fordulójában – amikor Tatabányán Sibalin Jakabbal és Nagy Péterrel együtt ünnepélyesen elbúcsúztatták – a Dunaferr ellen még úgy villogott, mint fénykorában. Nem hamarkodta el a visszavonulást?
– A munkám nagyon lefoglal, sok feladatot ró rám. Edzésre eddig is csak egy-két alkalommal tudtam eljutni hetente. Keddenként viszont továbbra is rúgjuk a labdát Tatabányán az öregfiúkkal, például Marosival, Kontra Zsolttal. De ez ma már az élsporthoz kevés.
– Ahhoz mit szólna, ha más csapat megkeresné?
– Ne keressen, mert biztos, hogy nemet mondok.
– Felesége, a volt válogatott Szabó Edina a székesfehérvári Cornexi-Alcoa női csapatának pályaedzője lett. Hogy alakul ezután a család élete?
– Átmeneti időszakot élünk, mert úgy tűnik, hogy Budapestre költözünk fiainkkal, a 13 éves Olivérrel és a 10 éves Robinnal. A Burget-tó mellett nemrégen elkészült családi házunkat egy időre alighanem bérbe adjuk. Fiaink, akik kitűnően teniszeznek, francia nyelvű iskolában fognak tanulni. Edina eddig kézilabda-szakfelügyelőként dolgozott, és a francia női válogatott technikai igazgatója volt, és ez Athénig biztosan összeegyeztethető a Cornexiben kapott feladatával.
– Eddig ön ingázott Párizs és Budapest között, ezután a felesége teszi?
– Igen, mert megváltozott a helyzet, most én megyek kevesebbet Franciaországba. A sportolással, sportvezetéssel foglalkozó házaspár sorsa pedig már csak ilyen.