Fél év fájdalom – talán megérte

Az ifjú talentumnak aztán nem volt könnyű dolga, hiszen a Cornexiben az elmúlt években rendre rutinos kapusok védtek, így mellettük kellett játéklehetőséghez jutnia, pontosabban azt kiharcolnia. Azonban töretlen szorgalmával elérte, hogy egyre több időt tölthetett a kapuban, s nem is okozott csalódást.Az elmúlt bajnokságban Fekete a volt válogatott Farkas Andrea (ma már a feltörekvő Vasas egyik kulcsjátékosa) mellett is egyre többször bizonyított, és ezeket a mérkőzéseket látta Mocsai Lajos szövetségi kapitány is. Nem vitás, hogy több válogatott kapus sérülése is kellett ahhoz, hogy felragyogjon Fekete csillaga, ám ez a pillanat is elérkezett – meghívót kapjon a válogatott keretbe. Aztán a bosnyákok elleni két vb-selejtezőn be is mutatkozhatott címeres mezben. Pedig 2003 elején sok gondja volt.Januárban elérte őt a kapusok egyik legkellemetlenebb sérülése, a sajkacsontja törött el. Kevesen tudták, hogy a jelentős hazai és nemzetközi meccseket játszó Cornexiben Fekete Csilla így védett a tavasszal. Talán szerencsésebb lett volna, ha nem kockáztat, ám ez a sportág már csak ilyen: nem volt, aki helyettesítse, ezért összeszorított fogakkal állt a kapuban, s végül a válogatottbeli bemutatkozás lett a fájdalom "jutalma”. Végül öt hónappal (!) a sérülés után, június 13-án műtötte meg őt a fehérvári Szent György Kórházban Sántha Ernő főorvos."Remélem, hogy ez a kellemetlen sérülés hamarosan csak rossz emlék lesz – mondta a gyógyulásáról Fekete Csilla. – Az orvosok szerint a műtét jól sikerült, de sok múlik a rehabilitáción is. Talán október végén, november elején már ott lehetek a csapatban, és köszönetet mondhatok mindazoknak, akik segítettek a felépülésben. Arra soha, egy percig sem gondoltam, hogy a pályafutásom veszélybe kerülhet. Túl vagyok boka-, térd- és csuklósérülésen, törésen, s remélem, a jövőben elkerülnek ezek a sportbalesetek, és csak a kézilabdára összpontosíthatok. Ugyanakkor a sérülésem figyelmeztetett arra, hogy már most készülnöm kell a sportpályafutásom utáni időszakra, az úgynevezett civil életre.”