Fejet hajtott a világbajnok!

A beteg Lino Cervar szövetségi kapitány helyett Irfan Smajlagic másodedző szakmai irányításával szerepeltek a horvátok a svédországi versenyen, amelyen - akárcsak a mieink - négy vereséggel jutottak a záró napig.
Remekül védekeztek a néhány klasszisukat nélkülöző horvátok a találkozó elején, és Losert kapusnak alig akadt dolga, mert a magyarok nem tudtak lövőhelyzetbe kerülni. A mieink első találatára (Laluska) a nyolcadik percig kellett várni. A lázas betegségéből felépülő Fazekas is remekül védett, miközben a volt veszprémi Dzomba főleg büntetőkből volt eredményes. Társai is szemlátomást lazán vették mind a Vk-küzdelmeket, mind a helyosztót. A sportszerű, közepes iramú csatában emberhátrányban dolgozta le hátrányát Magyarország - Iváncsik Tamás volt eredményes (5-5). Ezt követően Katzirz góljával átvettük a vezetést, Iváncsik Tamás révén pedig nőtt (7-5) a különbség.
A világ legjobbja, Ivano Balic az egyik ütközésnél megsérült, de rövid ápolás után visszatérhetett a csatába. Igaz, a későbbiekben is gyakran pihentette őt Smajlagic mester. Továbbra is hatékony maradt a világbajnok csillagok védekezése, sőt a fel-felvillanó Dzomba emberhátrányban, kínai figurából lőtt góllal vette vissza csapatának a vezetést (7-8). A horvát sztárok közül Balic az elvárhatónál sokkal szerényebben teljesített, ezért többnyire Ivankovic irányította őket.

A mieink derekasan állták a sarat a méltán híres, de sokat könnyelműsködő gárdával szemben, és Ilyés első góljánál (9-8), emberhátrányban újra átvették a vezetést. A kihagyott helyzetek sokasága, valamint a két csapat viszonylag fegyelmezett védekezése miatt gólszegény első félidőt láttunk, amelyben a magyar átlövők csak elvétve csillogtak, ugyanakkor több - ám kihagyott - lehetőség jutott a szélsőinknek. A Vk-keretében nyolc olimpiai bajnokot felvonultató Horvátország egy-egy játékosát ugyanúgy tesztelte, mint Skaliczki László a saját, fiatal keretének zömét.
Bakos, Iváncsik Tamás és Gál találataival jól tartotta magát együttesünk a második félidő elején is, de Ivankovicról, Jefticről és Dzombáról meg-megfeledkezett (12-14). Aztán újra emberhátrányban jeleskedtek Gálék (15-15), akik több góllal elhúzhattak volna, ha a százszázalékos helyzeteiket értékesítik. Ehelyett naggyá tették Losert kapust (a veszprémi Sola ezen a találkozón csak a kispadot koptatta). A mieink legjobbja, Gál okos, trükkös és szemfüles gólok sorával (18-17) versenyben volt a fél gőzzel kézilabdázó Dzombával a mérkőzés legeredményesebb játékosa címért.
A fordulatokban bővelkedő, a hajráig visszafogott hőfokú és színvonalú küzdelemben a magyar átlövők továbbra sem csillogtak, míg Blazevic tíz méterről is betalált. Gál góljaira rendre válaszoltak a horvátok (21-23), majd ismét megtorpantak, miközben Császár révén újabb fordulatnak örülhettünk (24-23). A végén kissé felpörgött a csata irama, és ez inkább Dzombáéknak kedvezett (24-25). Az utolsó perc 25-25-nél kezdődött, s 40 másodperccel a vége előtt Skaliczki László időt kért.
Emberelőnyben sikertelenül fejeztük be támadásunkat, és 20 másodperccel a vége előtt Irfan Smajlagic is időt kért. A horvátok elkapkodott támadása érvénytelen góllal zárult. Következtek a hétméteresek, amelyekkel Magyarország szerezte meg a hetedik helyet (a mieinknél Tombor, Iváncsik Gergő és Császár betalált, Frey hibázott, a horvátoknál pedig csak Sprem járt túl Fazekas kapus eszén, Ivankovic, Zrnic és Balic rontott). ---- E ---- A