A végén nem mi nevettünk

Az európai férfi kézilabda két óriásának összecsapása ugyanis az átlagosnál is több pikantériát rejt. A házigazdáknál ugyanis egykori veszprémi sztárok is pályára léptek. A kapus Sterbik Árpád és a jobbszélső Mirza Dzomba még az elmúlt szezonban is a Fotex-tábor kedvence volt, de Uríos Fonseca is megfordult a magyar együttesnél.

A Quijote-arénában remek hangulat várta a csapatokat, s ott volt a leátón több mint száz magyar szurkoló is, így Pásztorék nem érezhették magukat egyedül a csodálatos csarnokban.
A Ciudad Real nem remekel hazája bajnoságában, hiszen jelenleg a negyedik helyen áll, a hét közben éppen egyik legnagyobb riválisa, a León otthonában szenvedett egygólos vereséget. Így a BL-ben próbál javítani az együttes, Juan de Dios Román tanítványai nagyon készültek a magyar bajnok elleni öszszecsapásra. A rajt ennek ellenére a mieinknek sikerült jobban, hiszen hiába vezettek a vendéglátók a szlovén Pajovic talpról elengedett bombájával, Gál rögvest egyenlített. A remekül védekező Veszprém nem tűnt megilletődöttnek, Sola bravúrok sorozatát mutatta be, támadásban pedig minden sikerült a Fotex játékosainak. Sola hárítása után előbb Gulyás, majd Gál volt eredményes indításból, Díaz a szélről talált be, s az sem okozott zavart, hogy Buday kihagyta az első veszprémi hetest, hiszen a kipattanót Gál összeszedte és bevágta. (Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a büntetők miatt mennyi bosszúsága lesz a magyar szurkolóknak ezen a délutánon, s hogy az ősszel szinte folymatosan remeklő Gál Gyula számára milyen rossz emlékű lesz a találkozó). Tovább fokozta a magyar tábor széles jókedvét, hogy Iváncsik góljával a kilencedik percben négygólosra nőtt a magyar előny (2-6).

Dusebajev találataival kapaszkodott a spanyol gárda, de Eklemovicsnak volt válasza, így csak csökkent a különbség (4-7). Még akkor sem aggódtunk, amikor az izlandi Stefansson is eredményes volt, hiszen Prieto kiállítása miatt emberelőnybe került a magyar együttes. Igaz nem sokáig élvezhették a mieink a hat-öt elleni játékot, hiszen Lusnyikov is kétperces rendkívüli pihenőt kapott, s mire ezt megemészthettük volna Gál is a kiállítás sorsára jutott. Azaz elmondhatjuk, hogy a norvég játékvezetők megsajnálták a jobbára csak küszködő spanyolokat, s a jótékonysági akció sikerrel zárult, hiszen a Ciudad Realnak ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy felálljon a padlóról. Az egyiptomi Zaky két villámgóljával egyenlített a hazai csapat (7-7), s Eklemovics révén még vezetett a Fotex (nem sejtettük, hogy a meccsen utoljára), Dzomba hetesből újra egalizált, majd Enterrios révén már a hazaiaknál volt az előny (9-8).

Zdravko Zovko ekkor pályára küldte a térdműtétje után még nem teljes értékű Pérezt, ám a száguldó spanyol armadát nem sikerült megállítani, félidőben már 14-11-re vezettek Sterbikék, köszönhetően nagyrészt a remekül védő vajdasági kapusnak.

Szünet után pedig következett a veszprémi rémálom. Nyoma sem volt az első játékrész elején megcsodált ellenállhatatlan támadójátéknak, így történt, hogy már negyedóra is eltelt a második félidőből, amikor a Fotex még csak két gólt szerzett. (Csak összehasonlításul: az első harminc percben ehhez alig több mint százhúsz másodpercre volt szükség.) Így egyre nőtt a Ciudad Real előnye, a remeklő Dusebajev góljával, már 21-13-ra vezettek a házigazdák. A spanyol örömünnepet kicsit beárnyékolta, hogy Sterbik egy védés után a földön maradt, nem is tudta folytatni a játékot. S hogy milyen erős a spanyolok kerete, azt bizonyítja, hogy a vajdasági hálóőr helyére a világbajnok Hombrados állt!

A hajrában kapaszkodott a Veszprém, s bizony lehetett volna csekélyebb a különbség, hiszen belül az utolsó két percen, 27-22-nél emberelőnyben támadhatott a magyar együttes, 28-22-es állásnál pedig Lazarov lőhetett büntetőt, de kihagyta a Fotex negyedik (!) hétméteresét is. Az ellenakcióból pedig a hazaiak jutottak büntetőhöz, Dzomba pedig nem hibázott, így hétgólos hátrányból kezdheti a Fotex a szombati visszavágót. ---- S ---- A