Akik győzelemmel búcsúztak

Bohus Beáta: "Megható volt a kis ünnepség. Már reggel, amikor felébredtem, egyben volt a gyomrom az izgalomtól. Gyönyörű sikereket tudhatok magam mögött. Nehéz a búcsú, de már új céljaim vannak, elsősorban a családomra gondolok. A játék befejezése előtt azonban még van két rendkívül fontos mérkőzésem. Szerdán győzni megyünk Fehérvárra, hogy legyen esélyünk az utolsó, győri találkozóra, az aranycsatára. A Fradi ellen nem igazán sikerült a második félidő."

Pálffy Zsuzsa: "Most úgy tűnik, hogy nem is volt hosszú a pályafutásom. Innen, a végéről nézve hamar elszaladtak az évek. A közeli jövőben szeretnék még egy olyan jól sikerült gyermeket, mint az első, Viktor. Szerdán szerintem mindenki kicsit nehezen dolgozta föl az elköszönés hangulatát, ez is oka volt a vártnál szorosabb eredménynek. A legfontosabb azonban a két pont megszerzése. A búcsúzás lelki terhét ezzel letettük, a Cornexi és a Győr ellen biztosan sokkal jobban fogunk játszani."

Pálinger Katalin: "Napokkal ezelőtt tudatosult már bennem, hogy ezen a mérkőzésen utoljára futok ki a Dunaferr Sportcsarnok pályájára, utoljára melegítek és hallom a nevem hallatán feltörő biztatást. Mégis csak bent a pályán tört rám igazán a búcsú érzése. Nagyon szép emlékeket őrzök a dunaújvárosi éveimről. Döntő jelentőségű mérkőzések következnek, ezért le kell vonnunk a Fradi elleni meccs tanulságait. Bajnoki aranyéremmel szeretnék távozni."

Mihaela Cracana: "Örülök, hogy nemzetközi élcsapat tagja lehettem, s Pálinger Katalin mellett állhattam a Dunaferr kapujában. Romániában kevés olyan edzőhármas van, mint Újvárosban a Kiss Szilárd, Mátéfi Eszter, Bakos István trió. Úgy néz ki, az ősztől korábbi romániai csapatomban, Galatiban fogok védeni."