Történelmi lecke: a berlini Deutschlandhallétól a zágrábi Arénáig

Tulajdonképpen egy kísérlettel kezdődött. 71 éve, 1938-ban mindössze négy csapat részvételével rendezték meg a (terem)kézilabda-világbajnokság első kiírását Németországban.

Ekkor még közel sem volt eldöntött kérdés, hogy a főként Közép-Európában népszerű nagypályás vagy a Skandináviában domináns teremváltozat lesz-e a későbbiekben uralkodó: 1936-ban a kézilabda bemutató sportágként (állítólag Adolf Hitler személyes kérésére) szerepelt a nyári olimpián, természetesen még a nagypályás verzióban.

Két évvel később, a már említett első vb-n Németország, Ausztria (egy hónappal később már nem indulhattak volna külön országként…), Svédország és Dánia vett részt. Ez volt a ma ismert kézilabda első igazi bemutatója Németországban. Jellemző, hogy a vb előtt mindössze egyetlen nemzetek közötti mérkőzést játszottak teremben.

A torna nagy sikert aratott (Németország győzött), a teremkézilabda pedig bebizonyította, hogy érdekes, gyors, ráadásul független az időjárástól is. Néhány hónappal később a németek a szabadtéri, nagypályás világbajnokságot is megnyerték.

A második világháború után 1954-ben rendeztek ismét világbajnokságot, és egy évtizeden át négy csapat uralta tornák zömét: a svédek (1954 és 58 győztesei), a románok (1961 és 64 aranyérmesei), illetve a csehszlovákok és a németek. Az 1961-es vb-döntő hozta a finálék negatív gólcsúcsát, Románia kétszeri hosszabbítás után mindössze 9–8-ra nyert Csehszlovákia ellen.

A magyar válogatott az NDK-ban megrendezett, 1958-as világbajnokságon szerepelt először, és csoportjából továbbjutva a 7. helyen végzett – igaz, a második körben nem sikerült pontot szereznie a nagyágyúk ellen.

1967-ben Csehszlovákia megszerezte története első és mindmáig utolsó világbajnoki aranyérmét, de ezzel véget is ért nagy menetelésük, melynek során öt egymást követő vb-n szereztek érmet. Lezárult egy másik korszak is: 1966 után többé nem rendeztek világversenyt nagypályán.

Románia 1970-ben visszakerült a trónra, és megvédte címét a házigazda NDK ellen 1974-ben is. A kézilabda ekkor már olimpiai sportág volt, 36 év után Münchenben ismét bekerült a programba.

A hetvenes évek új trónkövetelői a jugoszlávok és a szovjetek lettek – 1982-ben már egymással játszották a döntőt –, jó korszakukat élték a dánok és az NDK, az NSZK pedig továbbra is erős volt. A német válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Heiner Brand 1978-ban tagja volt a világbajnokságot nyerő nyugatnémet csapatnak: a nagy bajuszú mester az egyetlen, aki játékosként és szakvezetőként is nyert világbajnoki címet.

A magyar válogatott ekkor már állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, igaz, állandó középmezőnybeli tagja is: a nemzeti csapat a 7. és a 9. pozíció között bérelt magának helyett.

Innen kitörni 1986-ban sikerült: a Mocsai Lajos szövetségi kapitány vezette magyar csapat nagy bravúrral a világbajnoki döntőbe jutott, és az akkor mindössze 32 éves szakember és csapata csak minimális különbséggel, két góllal bukta el a döntőt Jugoszlávia ellen (22–24). Ez a mai napig a magyar férfiválogatott legnagyobb sikere.

1990-ben a sportág egyik őshazája ismét világbajnoki címet ünnepelhetett, Svédország ugyanis négy góllal legyőzte a szovjeteket a prágai fináléban. A svédeket három évvel később hazai pályán taszították le a trónról az oroszok, majd 1995-ben Izlandon Franciaország ünnepelhette első világbajnoki címét – a magyar válogatott pedig csupán a 17. helyen végzett…

Legjobbjaink két évvel később egy remek 4. hellyel lepték meg a drukkereket Japánban (az aranyérem az oroszok nyakába került), a XX. század utolsó világbajnoka pedig rendkívül izgalmas döntő után Svédország lett, amely 1999-ben 25–24-re verte Oroszországot.

A svédeknek megvolt rá az esélyük, hogy a XXI. század első világbajnokai is legyenek, de a franciák másképp gondolták, és hosszabbításban nyerték a „háromkoronások" ellen a 2001-es döntőt.

Ekkor jutott először a legjobb négy közé nem európai csapat, Egyiptom bravúrját pedig négy évvel később Tunézia megismételte – de Európán kívüli érmese továbbra sincs a vb-knek. A magyar válogatott 40 év után nem jutott ki a világbajnokságra.

2003-ban Horvátország, 2005-ben Spanyolország ünnepelhette története első világbajnoki győzelmét, és a 2005-ös döntő hozta a finálék gólrekordját: a spanyolok 40–34-re nyertek a horvátok ellen.

2007-ben a lengyel válogatottnak is megvolt az esélye, hogy története során először világbajnoki címet szerezzen, de a hazai pályán játszó németek a döntőben megállították Bogdan Wenta csapatát – így a horvátországi tornára a germánok utazhatnak koronával a fejükön.