Ambros Martín: Engem a versengés, a küzdelem éltet

– Alakul ez.
– Szerintem  is. Szépen haladunk. A védekezésünk például egyre inkább olyan,  amilyennek elképzelem. Rengeteget gyakoroltuk is – az elején persze  sokkal többet, mint a támadójátékot –, aminek most már szépen látszik az  eredménye.
– Könnyű volt idáig eljutni?
– Nem  volt nehéz. Nagyon jó alanyok a lányok, intelligensek, gyorsan  tanulnak. Ha valamit egyik nap megmutattam, másnapra szinte mindig  pontosan tudták, így pedig nagyon könnyű haladni. Ráadásul maguk is  látják, hogy van eredménye a munkának, hiszen egyre hosszabb  periódusokat sikerül kivédekeznünk a meccseken.
– Kitűzött cél a kevés kapott gól?
– Korábban  az volt, egy-egy kevésbé élesnek ígérkező meccs előtt mondtam a  lányoknak, hogy próbáljanak meg mondjuk húsznál kevesebb gólt engedni az  ellenfélnek. Mostanra már beszélnünk sem kell erről, bennük is  kialakult az igény, hogy a lehető legtökéletesebben végigdolgozzák a  meccset. És az ilyen győzelmek jót tesznek az önbizalomnak meg a  közösségnek is. Mindenki együtt felel minden kapott gólért, úgyhogy  segítenek egymásnak a védők, és a kapust sem hozzák kiszolgáltatott  helyzetbe – az effajta bajtársiasság nagyon fontos.
– A  bajtársiasság eszméje nem sérül olyankor, amikor edzésen is  agyoncsapják egymást a lányok? A pénteki tréningen megesett, hogy egy  percen belül ketten is fájlalni kezdték a kezüket egy-egy ütközés után.
– Ez  benne van, ezt mindenki tudja is. Senkinek sem lenne jó, ha  finomkodnánk egymással, mert az ellenfelek sem fognak kímélni minket.  Legyenek csak szikrázó ütközések, ezeket úgyis mindig bocsánatkérés  követi, és nincs harag. De csak akkor tudunk a meccseken is végig  koncentráltan, keményen játszani, ha az edzéseken is minden pillanatban  ugyanígy teszünk.
– A küzdeni akarásra tényleg nem lehet panasz – az önére sem. Láttam focizni.
– Igyekszem.
– Ez annál többnek tűnt: végigkiabálta és -hajtotta az egymás közötti focit.
– Természetes. Engem a versengés, a küzdelem éltet.
– Azért csinálja, hogy a lányokra is átragadjon ugyanez a küzdőszellem? Ez egyfajta pedagógiai módszer?
– Nem,  ez Ambros Martín. Sajnálom, de ilyen vagyok. Csak maximális  erőbedobással tudok bármit csinálni, és a végén nem is a győzelem a  lényeg, hanem hogy mindent kiadtam-e magamból. Még egy egyszerű  bemelegítő focinál is. Egyébként is, a fiatalok csapatának, amelyikben  én is játszom, van elszámolnivalója az öregekkel szemben, mert  mostanában nem sokszor nyertünk. De szép lassan visszakapaszkodunk majd,  meglátja!
– Felteszem, a Randers ellen is hasonló elszántsággal készül.
– Természetesen.  Láttam a dánok négy meccsét, és tudom, hogy erős csapattal állunk  szemben, ne tévesszen meg minket, hogy milyen simán kaptak ki a  Larviktól a középdöntő első körében. Ráadásul ők még január végén  lejátszották a maguk mérkőzését, azóta volt két hetük, hogy csak ránk  készüljenek, mi meg még szerdán bajnokit játszottunk a Váccal. És ne  felejtsük el, hogy idegenbe megyünk.
– Az számít az ETO esetében?
– A  miénkben nem, mi megálljuk a helyünket reményeim szerint mindenütt. De a  hazai csapatnak sokat jelenthet a közönség, és ez valamennyire mindig  befolyásolja a játékvezetőket is. Ennél fontosabb, hogy a dánok az  életükért harcolnak, hiszen ha most is kikapnak, szinte lemondhatnak a  négy közé jutásról, vagyis biztosan nem fogják feladni az utolsó  pillanatig. Számukra létfontosságú a találkozó.
– És a Győrnek? Különlegesen fontos mérkőzés lesz?
– Tudom, közhely, de nekünk mindig az aktuális mérkőzés a legfontosabb. Lépésről lépésre haladunk.
NŐI KÉZILABDA, BAJNOKOK LIGÁJA
KÖZÉPDÖNTŐ, I. CSOPORT, 2. FORDULÓ
19.00: Randers HK (dán)–Győri Audi ETO KC (Tv: Digi Sport 1)
Vasárnap játszották
Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)–Larvik (norvég) 18–20 (9–8) 
| 1. Larvik | 2 | 2 | – | – | 45–37 | +8 | 4 | 
| 2. Győr | 1 | 1 | – | – | 27–17 | +10 | 2 | 
| 3. Randers | 1 | – | – | 1 | 19–25 | –6 | 0 | 
| 4. Buducsnoszt | 2 | – | – | 2 | 35–47 | –12 | 0 | 

Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?

Női kézi NB I: nem tett csodát Győrben a Kozármisleny






