– Sokáig marad Újvidéken?
– Úgy tervezem, hogy a csoportmeccsek végéig mindenképpen, de lehet, hogy még utána is – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak a SZPENSZ Aréna VIP-termében Jean Brihault, az EHF elnöke és az IHF alelnöke.
– Először is Szerbiában nagy hagyománya van a kézilabdának, a szövetségük pedig kiváló partner, nagyon jól együtt tudunk működni. Megvan hozzá a tudásuk és tapasztalatuk, hogyan kell megrendezni egy ilyen nagy tornát. Ráadásul a megelőző két alkalommal a válogatottjuk is jól szerepelt, ami hozzájárult az események népszerűségéhez.
– A helyszínen tekintette meg a magyar válogatott első meccsét, mi az első benyomása a csapatunkról?
– Számomra kicsit különös volt, hogy a magyar csapatban nem volt meg a dinamika, ami máskor jellemezni szokta, miközben egyénileg és csapatszinten mutatott szép dolgokat.
– A világbajnokságok esetében visszatérő téma, hogy szükség van-e olyan csapatokra, amelyeknek semmi esélye megszorítani a nagyokat, és mondjuk több mint húsz góllal kapnak ki.
– Ez örök dilemma. Ha a játék színvonalának magasan tartását tűznénk ki elsődleges célként, és csak 16 csapat indulna a vb-n, a legtöbb válogatott európai lenne, és ekkor nem foglalkoznánk a többi kontinens felzárkóztatásával. Ha viszont utóbbit fontos szempontnak tartjuk, akkor be kell vonnunk a világ többi részét is, még ha jelen pillanatban nem is olyan erősek ezek a csapatok. De ha visszatekintünk, az afrikai vagy a pánamerikai válogatottak sem képviseltek jelentős játékerőt a múltban, ma pedig azt látjuk, hogy bizony megnehezítik az európaiak dolgát. Ami Ázsiát illeti, teljesen világos, hogy a koreaiak vagy a japánok kellemetlen ellenfelek, erről már a szerbek vagy a dánok is tudnának mesélni.
– A másik gyakran emlegetett téma, hogy sok találkozót bántóan kevés néző előtt kell megrendezni.
– Az emberek tisztában vannak vele, mennyi pénzt tudnak költeni egy versenyre, és a legtöbben úgy vannak vele, inkább tartalékolnak a kieséses szakaszra és a záró hétvégére. A csoportkör általában kevesebb nézőt vonz.
Jean Brihault a rennes-i egyetem professzora, 1996 és 2001 között pedig vezetője is volt az intézménynek. 2012. június 22-én választották meg négy évre az EHF elnökének, előtte évekig volt a szervezet alelnöke. |
– Jövő évben igazi kézilabdás ünnep lesz Magyarországon, hiszen a decemberi Európa-bajnokságon kívül a közelmúltban megkaptuk az első alkalommal megrendezendő női BL négyes döntő jogát. Mi volt a fő szempont a döntés során?
– Már egy ideje beszéltünk a magyarokkal a női final four ötletéről. Magyarország női kézilabdában nagyhatalomnak számít, az elmúlt években mindig jól teljesítettek a magyar csapatok az európai kupákban. Budapestnél alkalmasabb helyszínt pedig nem lehetett volna találni az első kiírásra. A magyar szövetséggel több témában is együttműködünk, ezek közül csak az egyik az Európa-bajnokság, a négyes döntő ügyében nagyon előremutató tárgyalásaink voltak.
– Lehet egyszer Budapest olyan sikeres, mint amilyen a férfi BL esetében Köln?
– Ezt nehéz megmondani, Kölnnel az első két évben egy-egy évre szerződtünk, majd összegeztük a tapasztalatokat, és ezt követően írtunk alá hároméves megállapodást. Budapest esetében is egyelőre a 2014-es finálé a biztos, utána új pályázat lesz, talán a magyar főváros újra jelentkezni fog, mi pedig döntünk, hogy folytatjuk-e az együttműködést, vagy más helyszínt választunk.
– Egyáltalán a női final four felveheti a jövőben a versenyt a férfiakéval?
– Meg vagyok róla győződve! Az EHF szándéka az, hogy ami a férfi BL esetében működött, azt alkalmazzuk a női final fourban is. Nagyszabású kézilabdás program lesz számos kiegészítő rendezvénnyel.
– Európai vagy világszinten van még valamilyen közeljövőbeli izgalmas tervük?
– Elsősorban Európáról tudok beszélni, állandóan az Eb és a BL jövőjén dolgozunk, folyamatosan próbálunk alkalmazkodni a gazdasági változásokhoz. Spanyolország például mostanában gyengélkedik, remélem, hogy sikerül túljutnia a gondokon. Nem szeretnénk a körülmények áldozatai lenni, inkább innovatív módon hasznot húznánk belőle. Az az elképzelésünk, hogy olyan formátumokat dolgozunk ki, amely segít a nehéz helyzetben levő országoknak, csapatoknak, hogy kihúzzák saját magukat a gödörből.
– Visszatérve a vb-re, lesz meglepetés a végső szakaszban?
– Elképzelhető, de megfogadtam, hogy nem tippelek. Sok jó csapat van, ám meglepetést elsősorban nem az aranyéremért folyó harcban várok, az a hagyományosan erős nemzetek között fog eldőlni. Kíváncsi voltam az olyan csapatok teljesítményére, mint Angola vagy Japán, az európai erősorrendet ugyanis nagyjából ismerjük, inkább egy „kívülálló” szerezhet meglepetést.
Három győri, négy metzi az EHF álomcsapatában
