„A látszat csalóka – reagált az EHF-nek Görbicz arra, hogy a Szuperkupa-összecsapáson már meccsre kész állapotban tűnt fel a lelátón. – Még éppen csak visszatértem az edzésekhez, és nem tudom megbecsülni sem, mennyi időbe telik, míg újra százszázalékos leszek. Szerencsés, mert Boldizsár nyugodtan fogadja az anyukája más irányú elfoglaltságait, de teljesen új helyzet van most az életemben. Édesanyának lenni főállású feladat, és még mindig gyakorolom, miként illeszthető be a kézilabda a napi programok közé.”EHF-nek Görbicz arra, hogy a Szuperkupa-összecsapáson már meccsre kész állapotban tűnt fel a lelátón. – Még éppen csak visszatértem az edzésekhez, és nem tudom megbecsülni sem, mennyi időbe telik, míg újra százszázalékos leszek. Szerencsés, mert Boldizsár nyugodtan fogadja az anyukája más irányú elfoglaltságait, de teljesen új helyzet van most az életemben. Édesanyának lenni főállású feladat, és még mindig gyakorolom, miként illeszthető be a kézilabda a napi programok közé.”
„Bár próbáltam magam tartóztatni, a terhesség alatt jobban megnőtt a súlyom, mint vártam. Természetesen a baba volt az elsődleges, és követtem a testem irányítását, hogy megkapjon mindent, ami szükséges. A szülés után két hónappal óvatosan elkezdtem kocogni. Szerencsés vagyok, nem kellett éheznem vagy őrült módjára edzenem, ehelyett van egy specialistám, aki irányítja a munkát. És ez működik.”
„A következő kérdés gondolom az, hogy mikor térek vissza. Nos, ez nem olyan, mintha egy sérülés után lépnék pályára – amiben van már tapasztalatom –, ez teljesen új szituáció számomra is. Ugyanazt tudom válaszolni, amit a kérdést már ezerszer feltevő újságíróknak: nem tudom. Egy ideig még eltart. Nem szeretnék elkapkodni semmit” – mondta Görbicz, aki a világbajnokságra vonatkozó kérdésre annyit hozzáfűzött: ahhoz, hogy ott legyen a vb-n, legkésőbb október végére fittnek kell lennie. „Egyetlen dolgon fog múlni a döntésem: ha úgy érzem, hasznára vagyok a csapatnak, akkor ott leszek. Ez a válogatott, nem engedhetünk meg magunknak kétségeket.”
„A kézilabda az életem. Nem tudom elképzelni, hogy kézilabda nélkül éljek, és amíg úgy érzem, segíteni tudom a csapatomat, nem hagyom abba. Most, hogy anya lettem, úgy érzem, sokkal teljesebb ember vagyok, de a játék iránti szenvedély nem múlt el” – zárt az interjút az irányító.
Három győri, négy metzi az EHF álomcsapatában
