Férfi kézi-vb: „A dánoknak kisebb motivációt jelent ellenünk játszani”

– Öt mérkőzés után hogyan értékelhető a magyar válogatott vb-szereplése?
– A csapat teljesítette első számú célját, azaz a csoportból való továbbjutást. A világ közvetlen élmezőnyéhez tartozó németekkel és horvátokkal szoros mérkőzéseket vívtunk, a riválisok csak a végjátékban tudtak fölénk kerekedni, ráadásul úgy, hogy Nagy Lászlóra, a magyar férfi kézilabdázás elmúlt bő másfél évtizedének legnagyobb klasszisára, a csapat kapitányára és vezérére sérülése miatt csupán a világbajnokság első tizenhat percében számíthattunk eddig. Számomra beszédes volt, ahogy a horvátok kitörő örömmel ünnepelték az ellenünk aratott győzelmet, ez is jól mutatta, hogy úgy vélték: komoly, fontos mérkőzést nyertek meg ellenünk. Nyilvánvalóan nem volt ideális helyzet az sem, hogy a kulcsposzton szereplő Mikler Rolandnak – aki a csapat másik kiemelkedő játékosa – a nyitó találkozókat követően családi okok miatt haza kellett utaznia, de ebben a helyzetben nem is lehetett kérdés, hogy Roli hazamegy egy napra. Két kötelező győzelem következett a harmadik és a negyedik fordulóban, Chile ellen a végére lett sima a két pont begyűjtése, a szaúdiak ellen pedig végig érvényesítettük a papírformát. A fehéroroszok elleni találkozót megelőzően négy vállalható mérkőzést vívtunk tehát, és talán olyan szempontból kicsit túl korán is jutottunk tovább, hogy míg számunkra az volt a tétje az utolsó csoportmeccsnek, hogy a dánok vagy a svédek ellen vívjuk a nyolcaddöntőt, addig a rivális az életéért, azaz a továbbjutásért játszott, mindent vagy semmit alapon.

– A csoport negyedik helyén zártunk tehát, az egyenes kieséses szakaszban így a két skandináv csapat közül Dánia ellen lépünk pályára vasárnap. Nagy a különbség a két együttes között?
– Relatíve könnyebb ellenfelet, azaz Egyiptomot csak egy erőn felüli bravúr árán kaphattunk volna, a németek vagy a horvátok legyőzésével, egyébként tudtuk, hogy nagyon kemény feladat vár ránk a legjobb tizenhat között. Az eddigi eredmények, valamint a két csapat egymás elleni találkozóját nézve szinte elhanyagolható a skandináv együttesek közötti különbség. A dán–svéd rangadón látszott, hogy mindkét csapat magas színvonalon és hőfokon kézilabdázik, az egyetlen különbséget a dánok kapusa, Niklas Landin jelentette, aki huszonöt kapott gólja mellett huszonhárom védést mutatott be, így a 27–25-ös végeredményt voltaképpen neki köszönhették a dánok. Úgy vélem, hogy az olimpiai bajnoki címvédő számára talán kisebb izgalmat, motivációt is jelent a mieink ellen játszani, míg a fiatal svéd együttes, látva az eddigi találkozóikat, egészen biztosan vért iszik nyolcaddöntője előtt. Ugyanakkor bravúr szükséges a győzelemhez a jelenlegi svéd válogatott ellen is, mint a dánokkal szemben. Egy mérkőzésen mindenki ellen van esélyünk, amelyről természetesen nem mondunk le. Ha sikerülne a továbbjutás, akkor a negyeddöntőben a macedónokat legyőző norvégokkal találkoznánk, nem pedig a franciákkal, miként a svéd–belorusz nyolcaddöntő nyertese.