Női kézi: Zácsik Szandra január végén térhet vissza

„Valóban, ezzel már nincs gondom – értett egyet Zácsik Szandra azzal, hogy a lövő kezével is gond nélkül pakolja ki a kosárból a vásárolni kívánt árut a pénztáros elé. – Sőt, szerencsére ennél nehezebb feladatok elvégzése közben sem érzek fájdalmat.”

„A minap végigcsináltam a lányokkal mindkét edzést, délelőtt a kondiban is ugyanakkora súlyokkal dolgoztam, mint ők, és délután is velük tréningeztem. A program után este azért éreztem, hogy elfáradt, de így sem fájt rosszat sejtetően. Ha lehetne, én már hétvégén játszanék, mert nagyon hiányzik, de nem szabad türelmetlennek lennem, hiszen harmadszor műtötték a jobb karomat” – folytatta a fradi.hu-nak a 26 esztendős átlövő, akinek szeptemberben kellett kés alá feküdnie.

„Illetve azt is be kell ismerni, hogy bár a ziccerekkel nincs nagy probléma, az átlövésekkel akad még gond. Egyelőre kicsit még féltem a kezem, nem merem úgy igazán elengedni, ezért nem elég erősek a lövések, ehhez még idő kell. Ahogy érzem majd, hogy nem fáj nagyobb terheléskor sem, úgy múlik el a félelem. Ez történt az előző két műtét után is. Szóval próbálgatom, edzek, csinálom, de nem sietek, és remélem, hogy január végén már alkalmas leszek a játékra” – tette hozzá Zácsik. Zácsik Szandra azzal, hogy a lövő kezével is gond nélkül pakolja ki a kosárból a vásárolni kívánt árut a pénztáros elé. – Sőt, szerencsére ennél nehezebb feladatok elvégzése közben sem érzek fájdalmat.”

„A minap végigcsináltam a lányokkal mindkét edzést, délelőtt a kondiban is ugyanakkora súlyokkal dolgoztam, mint ők, és délután is velük tréningeztem. A program után este azért éreztem, hogy elfáradt, de így sem fájt rosszat sejtetően. Ha lehetne, én már hétvégén játszanék, mert nagyon hiányzik, de nem szabad türelmetlennek lennem, hiszen harmadszor műtötték a jobb karomat” – folytatta a fradi.hu-nak a 26 esztendős átlövő, akinek szeptemberben kellett kés alá feküdnie.

„Illetve azt is be kell ismerni, hogy bár a ziccerekkel nincs nagy probléma, az átlövésekkel akad még gond. Egyelőre kicsit még féltem a kezem, nem merem úgy igazán elengedni, ezért nem elég erősek a lövések, ehhez még idő kell. Ahogy érzem majd, hogy nem fáj nagyobb terheléskor sem, úgy múlik el a félelem. Ez történt az előző két műtét után is. Szóval próbálgatom, edzek, csinálom, de nem sietek, és remélem, hogy január végén már alkalmas leszek a játékra” – tette hozzá Zácsik.