„Válogatottság? Nem tudom, jár a fejemben, hogy a világbajnokság után harminchat évesen nem biztos, hogy ragaszkodni kell hozzá. Ha számítanak rám, rendelkezésre állok továbbra is, de posztomon Ancsin, Balogh és Tóth is rendelkezésre áll, megoldott az utódlás, jöjjenek a fiatalok! Nem mondom még le a válogatottságot, de megkezdeném a visszavonulást. Tokió már irreálisnak tűnik” – mondta Nagy László, aki hozzátette: Vranjes új szemléletet hoz Veszprémbe.
„Nagyon rohanós játéka lesz a csapatnak, a megkapott edzésprogram is előrevetíti, hogy csak futás és futás. Remélem, én már nem negyven-negyvenöt perces játékos leszek, hanem tizenöt-húsz perces, teljes erőbedobással. Sabaté jellemzése? Volt nála tapasztalatlanság, rutintalanság, de előnyére írható a taktikai felkészítés, a kemény edzések, a fáradtság leküzdése, és a felelősség vállalása, a hibáit mindig feltett kézzel vállalta.”
Ami a szezon értékelését illeti, a 36 esztendős átlövő összességében elégedett volt a Veszprém teljesítményével.
„Fárasztó szezon volt, a klub és válogatott meccsekkel együtt kilencven körüli meccsszámmal. Hogy hányast adnék az évünkre? Ha az őszt nézem, csak négyest-ötöst, de a tavasszal, a BL-bronzzal együtt ezt felhúztuk nyolc-nyolc és félre. Tízes akkor lett volna, ha megvan a BL-trófea és a SEHA-liga. Kölnben elképesztően erős mezőny volt a final fourban, a Vardar megérdemelten nyert” – értékelte az évet Nagy.
„Talán tavaly mi voltunk a legfőbb BL-esélyesek, lélektanilag viszont jobban jött az idei Barca elleni győzelemmel a bronz, mint a 2016-os elvesztett döntővel az ezüst. Az álmainkat nem adjuk fel, jövőre új edzővel, átalakult kerettel próbáljuk meg elérni őket. Hogy tízből hányszor vernénk meg a PSG-t semleges pályán? A válasz sajnos az, hogy idén csak kikaptunk tőlük, de egyébként szerintem ötven-ötven százalék lenne egy ilyen párharc köztünk” – beszélt az erőviszonyokról a klasszis.
