Női kézi: „Tökéletes befejezés lenne” – Amorim Tokióban éremmel búcsúzna
Amorim ismét megerősítette, tervei szerint a 2020–2021-es idény lesz az utolsó, amit Győrben tölt, s az évad végén a tokiói olimpiával szeretné lezárni pályafutását. A játékos kijelentette, úgy tervezte, hogy idén nyáron lemondja a válogatottságot, ám ezt az elképzelést a játékok elhalasztása keresztülhúzta, s mindenképpen esélyt akar adni magának arra, hogy olimpiai éremmel bővítse a kollekcióját.
„A tervezetnél sűrűbb utolsó idény vár rám, nagyon sok cím adatott meg eddig, de olimpiai érmet nem nyertem még. Fáradt vagyok, de ez még motivál, ha összejön, az tökéletes befejezése lenne a karrieremnek” – mondta Amorim.
A játékos hozzátette, reméli, hogy az eddigi öt Bajnokok Ligája sikere mellé még két elsőséget tud hozzátenni az utolsó idényében. Mint ismert, az Európai Kézilabda-szövetség kora őszre halasztotta a 2019–2020-as évadhoz tartozó négyes döntőt, melynek egyik résztvevője a Győr.
„Furcsa év lesz. Az újrakezdéskor aligha leszünk a legmagasabb szinten. Ám remek lehetőség, hogy nyolc hónap alatt kétszer is megnyerhetjük a Bajnokok Ligáját. Általában a szezonok eleje nem olyan fontos, most viszont a kezdetektől magas színvonalon kell játszanunk. Ez a kettősség komoly kihívás lesz búcsúzóul.”
Amorim beszélt a pályafutása alakulásáról is, elmondta, a 2008-as pekingi olimpián nyújtott remek formája, a magyarok ellen szerzett 11 gólja nélkül aligha kerül 2009 februárjában az ETO-hoz. Akkori csapata, a Kometal Szkopje anyagi nehézségekkel nézett szembe, legjobbjait nem tudta megtartani, a Győr élt a kínálkozó lehetőséggel. A brazil beismerte, az elmúlt 11 évben néhányszor eljátszott a távozás gondolatával, ám nem bánta meg, hogy az ETO kötelékében maradt.
„A világ legjobb csapatából nehéz elmenni. Főleg mert győztes típus vagyok, szeretem a címeket. Ha néha fáradtnak is éreztem magam, mindig találtam egy új célt. Egy ponton motoszkált a fejemben, micsoda kihívás és lehetőség lenne egy másik együttessel is BL-t nyerni. De jól éreztem magam. Nagyon szeretem a kézilabdát és Győr olyan hely, ahol minden adott volt ahhoz, hogy a lehető legjobban játsszak. Folyamatosan tudtam fejlődni, megvolt a motivációm, így maradtam. A klubnál megbecsülnek, a szurkolók nagyon szeretnek. Nehéz lesz ezt végül mégis a hátam mögött hagyni.”
Elárulta, a Bajnokok Ligája győzelmek mellett a 2013-as világbajnoki címére a legbüszkébb.
„Úgy vágtunk neki, hogyha az első hatban végzünk, az már siker. Aztán minden remekül ment. Kellett ehhez az is, hogy a szövetség megszervezze, folyamatosan európai topválogatottakkal játszhassunk és készülhessünk. Remek volt a stáb is. Gyerekként arról álmodtam, hogy Brazíliával valami maradandót érjünk el. Az viszont meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen messzire juthatunk.”
A 2016-os riói olimpián elért 5. hely ugyanakkor csalódás volt a számára.
„Óriási nyomás nehezedett a válogatottra, s az igazat megvallva nem is igazán frissítettünk a csapaton a világbajnoki arany óta eltelt időben, pedig annak akkor már három éve volt. 2013-ban mind éhesek voltunk a sikerre, az olimpiára hiába volt meg a rutin, valami más már hiányzott belőlünk. Ötödikek lettünk, ami nem rossz, de nagy vágyunk volt egy érem hazai pályán.”
Eduarda Amorim utolsó nagy dobása Tokióban jöhet el.
