A párizsi kvótát a portugálok 30–27-es legyőzésével Tatabányán megszerző nemzeti csapatban ott volt Mikler Roland és Lékai Máté is, akik 12 éve, Londonban tagjai voltak a legutóbb olimpián járt magyar válogatottnak – az idősebbik Fazekas társaként.
„Tegnap hatalmas dolgot vittünk véghez, volt is időnk megünnepelni” – mondta hétfőn a közös apa-fia interjúban az M1 aktuális csatornának az ezúttal pályán lévő Fazekas Gergő, a lengyel Orlen Wisla Plock irányítója.
A fiáért és korábbi csapattársaiért a kvalifikációról határozó találkozón a helyszínen szurkoló korábbi kiváló kapus, Nándor elárulta: az 50. percig nyugodt volt, és bár a kiélezett végjátékban elkezdett izgulni, nagyon nem idegeskedett.
„Láttam a végén a magabiztosságot a csapaton, hogy nem nagyon tudják elveszteni a mérkőzést” – szögezte le Fazekas Nándor, aki 2004-ben és 2012-ben is ötkarikás negyedik helyezett csapat tagja volt. Bevallotta: saját korábbi tapasztalatai alapján átélte, hogy milyen érzés lehetett kiharcolni a kvalifikációt. – „Fantasztikus érzés, nagy öröm és büszkeség számunkra, főleg, hogy a fiam oroszlánrészt vállalt belőle.”
A kijutás titkát az egységben látta: „nincsenek világklasszis játékosok, de minden mérkőzésen vannak kimagasló teljesítmények”.
Gergő felidézte édesapja Izland ellen kivédett hétméteresét a hajrában, amelyet követően Lékai egyenlítő góljával kiharcolta a hosszabbítást a nemzeti csapat.
„Hatalmas öröm és olyan élmény volt fiatalon is, kívülről is, amiről azt mondtam, hogy egyszer át szeretnék élni” – emelte ki. Hozzáfűzték: az, hogy a 2012-es torna hajráját a család már a helyszínen tekintette meg, mindannyiuknak nagy élmény volt.
Sótonyi László: Egy kis dac is volt bennünk
