„Laci bácsi nagyon kiosztott minket, de én akkor is örültem, hogy ezüstérmesek lettünk”
„Fantasztikus csatában veszített a Laurencz-csapat” – ezt az alcímet kapta a Nemzeti Sport 1995. december 18-i számában megjelent, a magyar női kézilabda-válogatott vb-döntőjéről szóló tudósítása. A fantasztikus és a vereség ritkán szerepel egy mondatban, de Kökény Beatrix is úgy emlékszik vissza a Dél-Korea (Koreai Köztársaság) ellen, 25–20-ra elvesztett csatára, hogy bár „Laci bácsi nagyon kiosztott minket, de én akkor is örültem, hogy ezüstérmesek lettünk”. A Bécsújhelyig vezető útra pedig talán a fantasztikus jelző kevés is, az euforikus sokkal jobban leírja azt, amit a Körcsarnokban, illetve a Győrben játszott mérkőzéseken átélt a csapat és a szurkolótábor. A korabeli beszámolók szerint pedig már akár akkor sláger lehetett volna Az éjjel soha nem érhet véget, ha az nem három évvel később, 1998-ban lát napvilágot.
A vb slágere nem volt más, mint a Republic együttes Szállj el, kismadár című dala. A visszaemlékezések szerint a Győrben játszott, horvátok elleni csoportmeccsen vált ez a magyar válogatott „himnuszává”, miután önkívületben tombolt rá a csapat és a szurkolótábor. Hogy erre Kökény Beatrix is így emlékszik, az videónkból kiderül.
