„Még az alaptevékenységek is bonyolulttá váltak” – sérüléséről beszélt a Ferencváros kézise

Hársfalvi Júlia 56 percet játszott csapata esztergomi bajnokiján, még úgy is, hogy ujjtöréssel volt a pályán a mérkőzés jelentős részében. A balszélsőt azóta meg is operálták, jelenleg a rehabilitációt végzi, és erről is mesélt a Ferencváros hivatalos honlapjának.

„Nekem is vissza kellett néznem, hogy ott történhetett-e, amire tippeltem a megérzésem alapján… Amikor (...) futottam vissza a helyemre, már éreztem, hogy fáj a kisujjam, rá is pillantottam, hogy mi a franc lehet, és akkor láttam, hogy furcsán áll. Annyira nem tűnt veszélyesnek az esés, hogy a kispadon ülők közül többeket se hatott meg, hogy kifelé magyarázom, hogy rosszul áll az ujjam, inkább ugrattak, csipkelődtek csak rajta. Persze, utólag már én is nevetek rajta, bőven belefér ez a kapcsolatunkba, de vicces volt ott, a helyszínen.”

Hársfalvi hozzátette, hogy egyedüli balszélső volt a mérkőzésen, hatott rá a többiek hozzáállása, „picit még próbáltam magamnak rakosgatni, de fájt, úgyhogy hagytam, és inkább nem nyávogtam tovább”. A szünetben megvizsgálták, és akkor mondták neki, hogy eltört. De ilyen hosszú kihagyásra nem számított.

„Azt eleve tudtam, hogy törésről van szó, de másnap, amikor a vizsgálat után kiderült, hogy műtétre van szükség, és hogy ezzel együtt ez nem csak három-négy hét kihagyás lesz, nagyon elszontyolodtam. A következő napon már el is végezték az operációt, szép lett és amúgy is nagyon odafigyeltek rám, illetve azóta is napról napra közeledek a visszatéréshez.”

És hogy miként halad a rehabilitációja?

„Kellemetlen dolog ez a sérülés, mert a hétköznapokat is megnehezíti, még a hajamat se tudom rendesen felkötni, alaptevékenységek is bonyolulttá válnak. A műtét utáni első pár napot leginkább pihenéssel töltöttem, aztán a konditermi edzéseket már elkezdhettem. Azt elmondhatom, hogy a szobabicaj nem lesz a kedvenc sporteszközöm, azon nyomtam az intervallokat, aztán a futást is elkezdhettem. A lányok elkezdték a labdás edzéseket is, óvatosan, legalább jobb kézzel ebbe is bekapcsolódhatok lassan. Van ilyenkor labdaéhsége az embernek, de mivel amúgy is válogatott szünet van, talán picit könnyebb, hiszen aki nem az Eb-n szerepel, annak hozzám hasonlóan a kondiról szólnak most az edzések. A cél, hogy a következő mérkőzésen már pályára léphessek, remélem, hogy az orvosok és az egészségi állapotom is engedi majd. És keményen is jöhet majd a labda a kapusoktól…”