Pádár Ildikó: Nem azért alakult így a sydney-i döntő vége, mert magyarok vagyunk

Több jeles évfordulót ünnepelhet a magyar kézilabda-társadalom 2025-ben. A női válogatott 60 évvel ezelőtt lett világbajnok, 50 éve vb-bronzérmes, 25 éve pedig Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes. A 2000-es sikerek két főszereplője volt Pádár Ildikó és Pálinger Katalin is, a mostani Kézikedden mind a ketten visszaemlékeztek az Ausztráliában és Romániában történtekre.

Az ötkarikás játékokon úgy lett ezüstérmes a nemzeti csapat, hogy a fináléig óriásit menetelt, és ott is vezetett hat góllal, de aztán a drámai végjátékban Dánia fordított és megnyerte az olimpiát.

„Nem azért alakult így a sydney-i döntő vége, mert magyarok vagyunk – világított rá egy fontos dologra Pádár Ildikó, amit aztán Pálinger Katalin is megerősített. Ne felejtsük, hogy korábban ugyanazon az olimpián az osztrákok ellen három és fél perc alatt mínusz négyről hozták vissza a negyeddöntőt! – Sok összetevője volt annak, hogy így alakult. Amikor lefújták, mintha a világ omlott volna össze bennünk. Viszont ilyen távlatból visszatekintve az, hogy egy kis faluból, Kömlőről eljutottam a második olimpiámra és ott ezüstérmes lettem, zseniális eredmény.”

A 202-szeres válogatott beálló ebben az évben posztján az egyik legjobb volt, a nála fiatalabb Pálinger pályafutásának egy másik szakaszában érte el ezt a sikert és aztán az Eb-győzelmet.

„Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen erős csapatba bekerülhettem. Ezek az eredmények az évek során még inkább felértékelődtek, hiszen volt olyan, hogy ki sem jutottunk az olimpiára, vagy tizenharmadikként zártuk a vb-t. Annak ellenére is megnyertük az Eb-t, hogy Bukarestben mindent elkövettek, hogy ne járjunk sikerrel. A Romániában élő magyaroktól rengeteg levelet kaptunk, hogy mennyire boldoggá tettük őket, ami nagy erőt adott nekünk. Ami előtte Sydney-ben a döntőben történt, nem lehet nemzethez vagy nemhez társítani, ez a sportágunk sajátossága. Ugyanúgy megvannak ezek a fordítások, amikor mi követjük el azokat” – mondta a 254 válogatottságával a hazai örökranglista harmadik helyén álló kapus.

Ezt Golovin Vlagyimir, a magyar női válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya is megerősítette. Rögtön a 2023-as horvátok elleni vb-fordításra utalt vissza, ami az azóta látott felívelésnek a legnagyobb alapját képezi. Ha ott nem állunk fel hatgólos hátrányból, akkor a mieink nem járnak Párizsban olyan közel az elődöntőhöz, majd a részben hazai Eb-n sem biztos, hogy elhiszik magukról, hogy képesek lehetnek egy bronzéremig tartó menetelést végrehajtani.

„A csapatnak a tavalyi Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye nem kifutott eredmény volt, már az olimpiára is úgy mentünk, hogy rengeteg energiát belefektettünk, sok időt készültünk együtt. Nagyon sok mindenre képes a csapatunk, a legutolsó, svédek elleni meccsen a harmincnégy góllal elégedett voltam, viszont legközelebb lehet, hogy harminckét kapottal nem lehet nyerni. Minél szűkebb keretet tartok egyben, annál jobban le vannak tisztázva a szerepek. Három összetartást terveztünk az őszre, a jövő héten jön a második. Szabó Ninát mindenképp szerettem volna megnézni, mire képes, mert hosszú távon komoly potenciált látok benne” – mondta Golovin.

Női válogatottunk jövő héten két Eurokupa-találkozón lép pályára, október 16-án Nagykanizsán Törökországgal, majd három nappal később Prágában Csehországgal néz farkasszemet. Az év végi világbajnokság közvetlen felkészülésének a részeként november 20. és 23. között a szerb, a norvég és a spanyol együttessel játszik Norvégiában.

A Kézikedd harmadik részének a főszereplője Lékai Máté volt, aki 16 év és megannyi emlékezetes pillanat után úgy döntött, hogy lemondja a válogatottságot.

„A szívem csücske a válogatott, sok nagy kalandot megéltünk együtt a többiekkel a nemzeti csapatban. Emberileg is hozzájárult az életem alakulásához a címeres mezben eltöltött idő” – mondta a 37 éves irányító, aki a döntésének a hátterébe is beavatott minket.

„Amikor a nyár közepén elindult az alapozás, elkezdtem érezni, nem biztos, hogy bírni fogom a kettős terhelést. Először a tavasz végén jött az érzés, hogy a labdaéhségem már nem ugyanolyan. Akkor még nem gondoltam rá, az alapozásnál is azt mondtam, csináljuk végig, aztán meglátjuk. Szeptemberben jött a belátás, hogy ennyi volt. Fiatalabb sem leszek és kevesebb meccs sem lesz, viszont a klubomban jól kell teljesíteni, így nagyjából két hónap szabadul fel az idényben. Ha a szívemre hallgatok, örök élet plusz egy évre válogatott maradok.”

A 198-szoros válogatott irányítót az FTC-Green Collecthez még szerződés köti, a zöld-fehérekkel a következő nagy kihívások között a bajnoki bronzérem „megvédése”, a Mol Tatabánya elleni kupamérkőzés és az Európa-liga csoportköre találhatóak.