75 éves az olimpiai 6. helyezett kézilabdázó, Buday Ferenc

MÁSFÉL ÉVVEL EZELŐTTI autóbalesete után egyre jobb állapotban érzi magát a magyar kézilabda kiemelkedő alakja, Buday Ferenc. A csütörtökön 75. életévét betöltő korábbi játékos és edző 2024. szeptember 3-án autóval ment Martonvásárra edzésre, amikor Érden megállt és át akart menni az út túloldalán lévő boltba. Ekkor egy 62 éves nő elütötte, majd megállás nélkül továbbhajtott. Amikor a rendőrök két nappal később megtalálták, közölte, nem ütött el senkit, pedig videófelvétel is volt az esetről… A 109-szeres válogatott játékosnak eltört az arccsontja és az egyes nyakcsigolyája, valamint a lábszára is megsérült.

„Másfél évet vett el az életemből, és még csak bocsánatot sem kért tőlem – mondta lapunknak Buday Ferenc. – Szerencsére már a gyógyulásom utolsó fázisában vagyok, bízom benne, hogy minél hamarabb vissza tudok térni a sportágba. Szeretném a balesetem előtti időkhöz hasonlóan tanítani a fiatalságot, mert sok tapasztalatot gyűjtöttem, és látom, melyik irány jó a gyerekeknek.”

Buday Ferenc ízig-vérig sportcsaládba született 1951. január 29-én Budapesten. Két testvére is sportoló volt, édesapjuk vitrinjét is számos értékes trófea díszítette.

„Az egyik rólam szóló cikkben úgy hívtak, hogy az »akarnok«. Amit elértem, azt az akaraterőmmel és a küzdeni tudásommal értem el. Édesapámmal közös életcélom volt az olimpia, büszke vagyok rá, hogy ezt sikerült elérnem 1976-ban, Montrealban. A felkészülés idejére hónapokig össze voltunk zárva az edzőtáborban, együtt éltünk, kialakult egy jó közösség, ennek lett az eredménye a hatodik hely” – emlékezett vissza a korábbi balátlövő.

A magyar válogatott ötven évvel ezelőtt kikapott a kor két nagy csapatától, Romániától és Lengyelországtól, majd az Egyesült Államokat és Csehszlovákiát is legyőzve kiharcolta, hogy az ötödik helyért játszhasson. Jugoszlávia 21–19-re megnyerte a találkozót, így a mieink a 6. helyen végeztek a Szovjetunió sikerével záruló tornán. Buday Ferenc Montrealban szerezte öt gólját a 198-ból a nemzeti csapat mezében. Szintén oszlopos tagja volt az 1974-es vb-7., valamint az 1978-as vb-9. együttesnek is.

A Budapesti Honvéddal játékosként 1972-ben és 1976-ban magyar bajnokságot, 1971-ben Magyar Népköztársasági Kupát nyert, tagja volt a Szegedi Volán 1977-es MNK-győztes együttesének is. Edzői pályafutása során Szeged mellett megfordult Hódmezővásárhelyen, Orosházán és Dunaújvárosban, külföldön pedig Olaszországban, Svájcban, Ausztriában és Izlandon is kipróbálta  magát, a szigetországban a FRAM-mal kupát nyert, a svájci Pfadi Winterthurral bajnok lett és a BL-ben szerepelt.

„Az olaszországi időszakot nagyon szerettem, harminchat évesen mentem ki, játékosnak igazoltak le, de már sokat voltam sérült. A Teramóval feljutottunk az első osztályba, s az ötödik helyen végeztünk. Az egyik legszebb emlékem, amikor a Bolognával játszottuk az osztályozót, és miután elveszítettük a párharc első meccsét, a szurkolóink tizenhat buszt megtöltve jöttek velünk Riminibe a visszavágóra, amit megnyertünk. Jól ment a játék, a győzelem mellett azért is volt megható pillanat az életemben, mert a feljutásért olyan prémium járt, ami nagy segítség volt az egzisztenciám megteremtéséhez és a házépítéshez.”

Buday nemcsak felnőttcsapatokat irányított, hanem az utánpótlás-nevelésből is kivette a részét. 1997-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon, 1998-ban a junior Eb-n vezette bronzéremre a magyar korosztályos válogatottat. Közben a Pick Szegednél olyan fiatal generáció felnevelésében vállalt szerepet, amelynek Nagy László és Laluska Balázs mellett fia, Dániel is kiemelkedő tehetsége volt, aki 92 meccsen 381 gólt szerzett a felnőttválogatottban.

„Három gyermekem van, Dani ma már edzősködik, az ő két fia közül az egyik szintén kézilabdázik, a Budaörsben bontogatja a szárnyait, a másik focizik. A kisebbik fiam, Ferenc szintén kézilabdázott, vagány gyerek volt, Melinda pedig az édesanyja szertornász vonalát próbálta követni, nagyon jó ritmusérzéke van, a táncvilágban helyezkedett el. Vasárnap jönnek hozzám az unokáimmal felköszönteni, már nagyon várom.”

Természetesen mint szaktekintélyt napjaink trendjeiről és a legfrissebb kézilabdás témáról is megkérdeztük.

„Az összes világverseny a nemzetközi kézilabdaélet csúcsteljesítményét mutatja meg. Hogy kik játsszák a legmagasabb szinten a játékot, milyen új taktikai, technikai elemek vannak. Az egyéni technika elemei – sebesség, irányváltozás, labdabirtoklás, bejátszás a beállónak – minden eddiginél jobban szolgálják az egy az egy elleni játékot. Ezzel összefüggésben stratégiai szinten kevesebb az átlövés, mert az egy egyezés, a szélső- és beállójátékok hetven-nyolcvan százalékos hatékonyságával szemben az átlövéseké ötven-hatvan százalék.”

Úgy látja, a védekezés egyre inkább letisztul, kevesebb a szándékos ütés, mert a bírók már mindent vissza tudnak nézni. Ahogy a keddi magyar–svéd Eb-középdöntős meccs utolsó játékhelyzetét is visszanézték, amikor Szita Zoltánnal szemben Hampus Wanne belül védekezett, mégsem adták meg a hétméterest.

„Nem értem, miért ez az ítélet született, miután megnézték és a felvételek alapján bizonyossá vált, hogy belül védekezés történt. Talán kicsit a sportpolitika is beleszólt.”