Hihetetlen mennyiségű tehetség a címvédő franciáknál

MIVEL NÉGYBŐL HÁROM vb-elődöntős csapat ugyanarra a középdöntős ágra került a január 15-én kezdődő Európa-bajnokságon, már a sorsolás pillanatában eldőlt, hogy más összetételű lesz a kontinensviadal végjátékának mezőnye.

FRANCIAORSZÁG     

Franciaországra az elmúlt években úgy tekintettünk, mint az olimpiai és világbajnok Dánia mögötti második erőre, ám a párizsi ötkarikás játékokon és tavaly a vb-n is becsúszott egy-egy váratlan vereség, a szintén ráadásba torkolló, németekkel szemben elbukott olimpiai negyeddöntő és a 2025-ben a horvátoktól Zágrábban elszenvedett sima vereség is fájó emlék lehet. Pontosan ezek a kudarcok nem fordultak elő az azt megelőző másfél évtizedben, amikor a Nikola Karabatic és Thierry Omeyer vezette aranygeneráció 2010-ben és 2015-ben is egyszerre birtokolta az összes nagy címet.

A francia rajongók szerencséje, hogy a tehetségszint napjaink válogatottjában is magasan van. A látványos támadójáték olyan klasszisokkal, mint Dika Mem, Nedim Remili, Elohim Prandi, Ludovic Fabregas, Nicolas Tournat, Aymeric Minne, Thibaud Briet és Melvyn Richardson, több mint garantált. A gondokat a korábban a világ legkeményebb védekezésének hiányosságai okozták.

A franciák a tavalyi vb-n a bronzéremért vívott találkozót 35–34-re nyerték meg Portugália ellen. Látva a meccset és ismerve az ellenfelük stílusát, azon a találkozón inkább az történt, amit a portugálok szerettek volna, de a nagyobb merítési lehetőség a klasszisokból elégnek bizonyult. De nem biztos, hogy elég lesz abban a középdöntős csoportban, amelyben a dánok és a portugálok mellett ott van a nagy dobásra készülő Németország, a részben új csapatot építő Spanyolország és a mindig veszélyes Norvégia.

Úgy néz ki, a veszprémi jobbszélső Yanis Lenne kisebb sérülése ellenére is elutazik Oslóba, akárcsak az irányító-jobbátlövő Remili és a balszélső Hugo Descat. A Szeged beállója, Jérémy Toto nem fért a tűz közelébe.

PORTUGÁLIA     

A 2020-as évek „új hullámos” európai országai közül elsőként Portugália váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A svéd Magnus Andersson egy mindenkire veszélyes BL-csapatot csinált a Portóból, aminek 2020-ra a nemzeti csapatnál is meglett az eredménye: 14 év után szerepelhetett ismét a kontinenstornán és rögtön a 6. helyig menetelt, közben kijutott a tokiói olimpiára is. Ez volt a portugál válogatott első és máig utolsó olimpiai szereplése – ettől legutóbb épp mi ütöttük el a párizsi játékok tatabányai selejtezőtornáján. 

Míg a Porto a hét a hat elleni támadójátékot fejlesztette tökélyre, napjainkban a Sporting lehengerlő dinamikájával és kiismerhetetlenségével vált a BL négyes döntőjére is esélyes alakulattá. A vezetőedző Ricardo Costa két fia nagyon hamar berúgta az ajtót, a balátlövő Martim a legutóbbi Eb társgólkirálya volt, és még nála is nagyobb tehetség az öccse, a jobbátlövő Francisco. A mezőny egyik legizgalmasabb játékosa Salvador Salvador, aki lenyűgöző irányítói és átlövői képességei mellett hármas védőként is bevethető.

A kapuban Gustavo Capdeville is képes jó teljesítményre, így Paulo Pereira szövetségi kapitánynak még ezen a hihetetlenül nehéz ágon sem kell feladnia elődöntős álmait.

HORVÁTORSZÁG     

A horvátok tökéletesen kihasználták a hazai pálya előnyét a 2025-ös vb-n, és a döntőig meneteltek. A szegedi Mario Sostaric és a veszprémi Ivan Martinovic is bekerült az álomcsapatba, ők az előttünk álló hetekben is kulcsszereplők lehetnek, ahogyan Marin Jelinic és Luka Cindric is a két magyar sztárklubot képviseli. A Dominik Kuzmanovic, Matej Mandic kapuspáros még mindig félelmetes, az agresszív védekezés pedig a másiknál gyengébb, de egyáltalán nem gyenge ágon is legalább annyira eredményes lehet, mint a vb-n volt.